Posted by
Posted in

Életünk sora

Edit Szabó : Életünk sora Örök körforgásban éljük az életünk, eleinte nem is tudjuk mégis létezünk, megszületik gyermek és felcseperedik, megtanul mindent lehetősége szerint. Féltő szemek szülőknél a védelmezők, élő új nemzedéknek ők a felnövők, tisztes példát úgy látnak maguk előtt, erős gyökérből kapják az életerőt. Példamutatással nevelni emberré, végtelenség hálóját fonhatjuk köré, öregszik nemzedékünk, […]

A szerelemhez
Posted by
Posted in

A szerelemhez

Neked címzek egy pár sort, Kedves Szerelem. Évtizedek óta hintázol szívemen. Nem sodort el tőled még soha, semmi sem. Kérlek válaszolj, ha megkapod levelem. Mondd, nélküled élni én miért nem tudok? Szenvedélyes létedbe miért olvadok? Gyöngyös hálódban, fogoly mondd miért vagyok? Bennem hatalmad pecsétje miért ragyog? Szívemben léted már irgalom vagy halál. Nem tudom mivé […]

Posted by
Posted in

észrevétlen becsempésztem

Észrevétlen becsempésztem, napjaim részévé tettem, azt a luxust, mit nem hittem, de most mégis megszerettem. Uszodának levegője, csalogató langyos vize, medencének kék csempéje, kiabálja, gyere ide! Hívogat, hogy ringathasson, hullámával simogasson, gondolatom eltereli, kisimítja, felpörgeti. Minden viccet félre téve, mi lesz ennek jajj a vége, lehet hogy már függő vagyok, mit szólnak majd a szomszédok. […]

Posted by
Posted in

Domboldalról

Edit Szabó : Domboldalról Lassan halad lépegetve, körbejár a tekintete, domboldalról a lankára ballag alá a határba. Legényke az utat töri, magát elég nagynak érzi, elől halad, kivel lehet, botot fogja a bal keze. Sétájának van ám célja, patakpartot lent találja, kicsi horgát belevesse, halak kapását figyelje. Miből lesz a “cserebogár”, kicsi legény a nagy […]

Posted by
Posted in

Játék

Fekete, fehér, fény vagy árnyék, fent, néha lent, az élet játék, könnyed szökkenés fel, magasba, tigrisbukfenccel le, pokolba.   Bújócskázol magaddal, mással, otthon sírsz, hogy senki se lássa, rettegsz sokszor tükörbe nézni, bezárt szívvel nem lehet élni.   Minden napban ott van a joker, még ha nem is nálad a póker, jönnek sorban, szépen a […]

Posted by
Posted in

Feloldozza

B. Mester Éva   Feloldozza   Éppen, hogy csak úrrá lettem kételyeimen, meg sem száradt még a tinta reményeimen, nagy ugrással jött a tavasz, keskeny volt az út, keresztutak metszésében minden felborult.     Elhalkuló sóhajok közt, csak a csend arat, de legtöbbet az gondol rám, ki most is hallgatag. Feloldozza, szél repíti a lábnyomodat. […]

Posted by
Posted in

farsangi fánk furakszik

Farsangi fánk furakszik furfangosan felém. Féktelen falánkságom fékezzem? Frászt! Fenét! Forrón finom… Formám féltve félreteszem. Felét.

Posted by
Posted in

Egy vágy

    Szeretni valakit, valamit fogni  kezét, oldani sálját, érinteni nyakát hajszálanként számba venni mindazt, ki ő.   Lüktetését körbe ölelni lebbenését megérezni, kiismerni mindazt, ki ő.   Felkérni, táncba vinni forgatagban megforgatni mindazt, ki ő.   Csak ráfigyelni, elmélázni kérőn-vágyón elringatni mindazt, ki ő.   Hallgatni napestig, hajnalszületésig örömét, álmát és holnapját mindazt, ki […]

Posted by
Posted in

Talán mondom

    Rojtossá feslett szavak mondod, kifakítanak mártóztam hencegő szóbeszédben elbújtál világod lila ködébe a homályod elbódított érteni véltem, majd megértettem mondani kényszerültem mit elbeszélni lehetetlen az igyekezet, a nemes célok porrá finomodtak az okok a miértek, a lelkendezések homlokráncoló mélyülő remegések mind, mind hasztalan kiáltanak és egyre azt rebegte ajkad ami fölött s alatt […]

Posted by
Posted in

Árcsó

Árcsó Ha az ember jó ösvényen jár Mindig és mindenütt barátokra talál Habár az ország bezártságra itéltetett A Füredi Lelkekben tavasz lengedezett Ha kerestél, mindig kincsre leltél Mit ,ha nem vigyáztál könnyen elvesztettél Csak nyitott szemmel , s füllel kellett járnod A legnagyobb értékre így tudtál rátalálnod A szobrászat,s az irodalom karonfogva egymást Táplálta reményünk: […]