Ajándékom, egy kis bónusz,

nincsen ebben hókusz-pókusz!

Víz, homok, föld, por és humusz:

Nemzetünk múltja, s jövője a Himnusz.

 

E műben népünk balsorsa a fókusz,

a múlt fájdalma szúr, mint a kaktusz.

Istenünk Te vagy, nem pedig Zeusz,

tedd jövőnket édessé, mint a kókusz!

 

Ne ritkítsa nemzetünket abortusz,

s ne legyen népünk közt egy újabb Spartacus.

Most már remélem, mindenkinek leesett a tantusz,

beszédem véget ér, mert betelt a papirusz.