Hajnalcsillag gyenge fénye
pislákol még bíbor égen,
ám, Reggel már dombon kúszik.
Azért küzd, hogy völgybe érjen.
Völgyben a rét harmatára
hullani kezd fény szikrája.

Ott már kaszát penget a fén.
Az él elől, sok fű ugrál.
Düledezve menekülnek.
Ám, a kasza rendet csinál.
Legény kézben szerszám nyele.
Ő suhintgat jókat vele.

Feje fölött kis pacsirta
– szívhez szóló – dalt énekel.
Őt meghallva, Nap is felkel,
s fényben minden, letérdepel.
A Nap hamar hőt esélyez,
s kaszás legény szomjat érez.

Egy kisleány jön a kúttól,
az útja ép’ itt halad el.
A legénytől meg is kérdi:
– pár nyelet friss víz nem-e kell?
Homlokát a legény törli,
s nyomban megáll gyönyörködni.

Egy tündérke áll előtte.
Pici kéz nyújt kicsi kannát.
Legény csak áll, talán szólna,
de lefogja báj, ajakát.
Kanna felé nyúl a karja,
de pici kéz ott takarja.

Kezet amint kéz megérint,
láthatatlan szikra lobban,
fut karon át a keblükbe,
s szívük tőle nagyot dobban.
Fölöttük, mint égi jel,
kis pacsirta, dalt énekel.

Tuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője "Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak.…