Kipp-kopp, koppannak fényes kis cseppek,
arcom szorítom hideg üveghez,
ablakon túl a ködös valóság,
várlak, vigyél el, itt hagytál árván.

Mosolyom mögött zokog a lélek,
elmúlástól már kicsit sem félek,
hisz jött, látott, és győzött a halál,
vitte magával anyám és apám.

Mondtam volna, mennyire szeretlek,
csak adtam volna csókot vagy ezret,
mentem volna, míg ölelt magához,
becéztem volna…nincs már, és fáj most.

Kipp-kopp koppannak fényes kis cseppek,
arcom szorítom hideg üveghez,
zokog az ég, mintha tükröm lenne,
múló idő sem gyógyír a sebre.

Kerecsényi Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Kerecsényi Éva vagyok, Körmenden születtem. Szombathelyi és pécsi tanulmányaim után a sors…