Szerkesztőségünk 2017. február 18-án, szombaton rendezte meg “Az év trubadúrja 2017.” című pályázatunk, azaz szerelmes vers versenyünk eredményhirdetését. Az összejövetelre a Miskolci Egyetemi Könyvtárban került sor, 13:00 órai kezdettel. A helyezett és sikeresen szerepelt alkotók munkáiból Zsoldos Árpád szerkesztő-műsorvezető, Zsoldos Adrienn szerkesztő asszisztens, valamint Kardos Katalin és Jacsó Pál előadók olvastak fel egy válogatást.

Jelen cikksorozatunk első részében a 18 év alatti alkotók eredményét közöljük.

  1. helyezett – Pásztor Martin: A jövőbeni énhez
    Pásztor Martin: Erátó dicsérete
  2. helyezett – Horváth Noémi Rebeka: Szeretsz-e?
  3. helyezett – Grosch-Horváth Evelin: Nem emlékszem
    próza különdíjas – Kötél Doroti: Teljes szívemből

További sikeresen szerepelt alkotók és alkotások:

Csomor István: Álom
Gregorecz Noémi: Vallomás
Grosch-Horváth Evelin: Róka-kölyök baba
Horváth Noémi Rebeka: Néhanapján
Nagy Réka: Játsszuk el
Papp Marcell Miklós: Titkos vallomás


A képen a rendezvényen megjelent helyezett és sikeresen szerepelt 18 év alatti alkotók (balról jobbra): Kötél Doroti, Papp Marcell Miklós, Pásztor Martin, Grosch-Horváth Evelin, Horváth Noémi Rebeka

A rendezvényen elhangzott alkotások

Papp Marcell Miklós: Titkos vallomás

Leírom most soraimban, mert
Én elmondani nem merem!
Gyönyörű szemeidben

Boldogságom meglelem!
Olvadok, ha rám tekintesz,
Lenyűgöz, ha mosolyogsz!
De csodaszép minden napom, ha
Oly szép hangod hallgathatom!
Gondoltam már ma is Rád – Virág!

Kötél Doroti: Teljes szívemből

A Valentin nap vészesen közeledett. Se kedvem, se barátom nem volt hozzá. Szóval újra egyedül töltöm a február 14-ét a közösségi oldalakon lévő szerelmes fotók nézegetésével.
A barátnőm, Laura már nagyon izgatott volt a suliban is. Neki sem volt barátja, de mindig hitt az igaziban és mindenkibe beleszerelmesedett. Ezen a napon még jobban bízott abban, hogy eljön a Nagy Ő. Én már feladtam ezt. Nem keresgetek. Majd eljön, ha akar. Ha nem akkor meg meghalok 9 macskával. Mondjuk, a macskákat utálom, úgyhogy inkább 9 kutyával. Ma február 13-a van, de már mindenki Valentin-napi lázban ég. Csak én nem. Szokásos. Nekem ugyanolyan nap, mint a többi. Egyhangú és unalmas. Délután elmentünk a plázába Laurával. Egész végig ráncigálta a karom, hogy “ott mennyi helyes fiú”, meg “Úristen arra mennyi helyes fiú” és hogy “Dorka azt nézd, milyen jól néz ki!” .
-Hagyjál már Lau! Engedd el a kezem! Látom őket igen-rántottam ki a csuklóm a szorításából. Mondtam, hogy vegyünk, valami ruhát erre elkezd vigyorogni-Na most mi az? Rád nézett egy fiú vagy mi bajod van?
-Ruhát akarsz venni!? Tuti tetszik neked valaki és neki akarsz tetszeni! Haha! Tudtam én! Ki az?? – ugrált előttem, mint egy idióta.
-Maradj már! Csak ruhát akarok venni! Nem tetszik, senki csak kell valami új gönc. Na. Olyan nagy dolog ez? – akadtam ki hirtelen, mert hát milyen dolog már az, hogy ha valamit akarok venni, akkor egyből fiúra gondolok. Chh…
– Igeeen. Ez tőled igenis nagy dolog. Nem mindennapi, hogy te vásárolni akarsz! Tuti pasi van a dologban. Csak nem akarsz mesélni. Pedig tudom ám! – vigyorgott tovább én meg csak forgattam a szemem.
-Na jó. Hagyjál! Szia!-mondtam és elsétáltam tőle, de ő nevetve visszahúzott a karomnál fogva. Én csak összecsíptem egy kicsit a bőrét, mire ő feljajgatott-na békén hagysz?
-Igen,igen! Auu..csak engedj..auuu…el!! – elégedetten elengedtem a kezét és beirányítottam az egyik üzletbe. Ott körülnéztem és találtam is egy számomra megfelelő ruhát. Egybe ruha és fekete színű. A karjánál csipkés, a hátánál kivágott és a térdem fölé ér. Derékig feszülő, onnantól pedig eláll. Felpróbáltam és elakadt a lélegzetem. Szépnek éreztem magam, ami soha nem történt még meg. Ez a ruha volt az IGAZI. Igen,igen szerelmes lettem. Halálosan. Körülbelül negyed óráig csak pózoltam a tükör előtt. Végre levettem azt a csodát magamról és a kasszához mentem fizetni. Elég nagy összeg volt, de megérte. Holnap ebbe megyek az iskolába. Most már inkább én is elkezdek reménykedni hátha valaki, észrevesz! Nem sok az esélye, de hátha. Laura már várt a bolt bejáratánál és megkérdezte, hogy mit vettem. Büszkén mutattam be a szerzeményemet és a barátnőm el volt ájulva. Elindultunk hazafelé, mert már sötétedett és még tanulni is kellett. Laura hazakísért és ő is ment haza. Otthon telefonoztam egy kicsit utána pedig leckét írtam. Ezek után bekapcsoltam szerelmes zenéket, hogy átszellemüljek a holnapi napra. Ebből az lett, hogy a párnámat ölelgetve sírtam, mert nincs pasim.
Másnap reggel nagyon korán keltem fel, hogy összetudjak készülni. Felvettem a tegnap vett ruhámat és még ki is sminkeltem magam. A hajam enyhén hullámos alapból és derékig leér szóval azt kiengedve hagytam. A tükörbe belenéztem és tetszett, amit láttam. A lábamra egy fekete bakancsot húztam, hogy azért legyen egy kicsit laza sulis. Felvettem a kabátomat és elindultam Lauráért. Már elindult felém, hiszen késésben voltunk. A barátnőm tátott szájjal figyelte a kinézetemet, amikor a suliban levettem a kabátom. Rávigyorogtam és elégedett voltam. A folyósón sétáltam, amikor egy tízedikes fiú megállított. Még soha nem beszéltem vele, ezért csodálkoztam is.
-Szia, te Dorka vagy igaz? Csak Boldog Valentin-napot szeretnék kívánni-félénken előhúzott egy rózsát a háta mögül és a kezembe adta. Nagyon csodálkoztam és iszonyat boldog voltam.
-Ohh, köszönöm szépen! De miért érdemlem meg én ezt? – mosolyogtam a helyes fiúra ő pedig ugyanezt tette.
-Mert gyönyörű vagy. Már régóta figyellek és nagyon megtetszettél,de nem mertem odamenni hozzád,mert féltem,hogy egy ilyen szép lány elutasít – miután ezt elmondta,megfogta azt a kezemet, amivel nem a rózsát szorítottam – nem hinném,hogy nagyon ismerjük egymást,ezért szeretném,ha eljönnél velem a suli után a pizzázóba. Benne vagy?
– Benne hát! Nem mindennapi, hogy egy ilyen helyes fiú elhív valahová-mondtam neki őszintén.
-Rendben. És ez a ruha..Úristen! Nagyon jól nézel ki benne!
-Köszi, de tényleg. Akkor délután találkozunk. Nekem órára kell mennem. Szia! – köszöntem el tőle, mert késésben voltam újra.
-Szia! Örültem neked! – mondta és adott egy puszit az arcomra. Rámosolyogtam ő pedig szintén elment órára. Fél óráig még le sem lehetett rólam mosni a vigyorgást. Óra után Laurához mentem és gondolom észrevette a rózsát a kezemben, mert felsikoltott és odaszaladt hozzám. Elkezdett faggatni, hogy kitől van és hogy miért. Elmondtam neki mindent, ő pedig izgatottan hallgatta a mesémet. Mire a végére értem teljesen kifáradtan és mosolyogtam, mint a tejbe tök. Laura rám ugrott és megölelt. Ő is nagyon izgatott volt, hiszen őt is elhívta az egyik 9.b-s fiú. Nagyon boldogok voltunk és végre nekünk is igazi volt a Valentin-napunk.
-Ti hova mentek? – kérdeztem tőle.
– Öhm…a moziba. Valami akciófilmet nézünk. Nem baj, legalább végig tudom fogni a kezét. Szerelmes vagyok úristen – ájuldozott és szinte láttam a szívecskéket a szemében. Nem csodálkoztam rajta. Végre eljött a suli vége és várt rám a tízedikes fiú, akinek a nevét nem tudom sajnos. Na, mindegy, majd megkérdezem. A kapuban várt rám és onnan mentünk pizzázni. Útközben beszélgettünk úgy mindenről. Kiderítettem, hogy Attilának hívják, focizik, gitározik, szereti a Teen Wolfot és a zene a mindene stb. Én is meséltem neki magamról pár dolgot. Nagyon jól elvoltam vele és sok mindenről beszélgettünk. Hamar eltelt az idő, de megbeszéltünk egy következő randit is. Iszonyat boldog voltam. Este hazakísért és végig fogta a kezem. Amikor a házunk elé értünk szembe fordult velem.
-Nagyon jól éreztem magam veled. Lehet, hogy… – nem fejezte be a mondatot, hanem közel hajolt hozzám. Tudtam, hogy mi fog következni. Féltem, hiszen még soha nem csókóloztam. De megtörtént. Nem rontottam el remélem. Tökéletes volt. Imádtam. Mélyen a szemembe nézett
– Nem,nem lehet,hanem biztos, hogy szeretlek!
Újra megcsókolt. Furcsa volt, de én is kimondtam:
– Igen. Én is szeretlek!
Amikor elment, még sokáig néztem a távolodó alakját. Később felmentem a szobámba és rádőltem az ágyra.
Ez a Valentin-nap volt az eddigi legjobb. Imádtam. Soha nem fogom ezt elfelejteni. Attilát igazán szeretem és remélem, hogy ez köztünk sokáig fog tartani!

Grosch-Horváth Evelin: Nem emlékszem

Nem emlékszem a hangjára,
Csak arra, hogy kellemes,
Nem emlékszem az arcára,
Csak arra, hogy érzelmes.

Nem emlékszem a szemére,
Csak arra, hogy ravasz,
Nem emlékszem a szívére,
Csak arra, hogy szabad.

Nem emlékszem az ingjére,
Csak arra, hogy kockás,
Nem emlékszem az illatára,
Csak arra, hogy csodás.

Nem emlékszem a bőrére,
Csak arra, hogy éget,
Nem emlékszem, miért,
Csak arra, hogy szeretlek téged.

Horváth Noémi Rebeka: Szeretsz-e?

Vajon mi történik velem?
Orvos kell ide vagy egyszerűbb, ha a fejemet a falba verem?
Mondjuk én még azon is csodálkoznék, ha tudnád a nevem.
Nem bírom ki egy mosoly nélkül, de elvileg ez a vonzás szabálya.
Bizony ez a szerelem nevű elmebaj utóhatása.
Kezem akaratlanul is a hajadba túrna, aztán bosszankodnál egy sort és megcsinálnád újra.
A naplementét néznénk és megfognád a kezem.
Bár valószínűleg ezt csak én képzelem.
Mert úgy működik ez, mint a dominók borulása.
Én beléd esek, te pedig másba.
Engem vonzol te, s téged vonz ő.
Ennyi az egész és máris kész a fejtörő.
De nem az a fontos, hogy a kezem tökéletesen illik-e a kezedbe.
A kérdés az, hogy vajon szeretsz-e?

Pásztor Martin: A jövőbeni énhez

„Az összes megbánással, amivel a bűnös
múlt tud fordulni a büntetett jövőhöz.”

Figyelj szavamra kérlek, bár tudom,
Enyhe szó, hogy nem kedvelsz
De fontosat akarok mondani
Egy pillanatra tedd félre, amiért neheztelsz

Nem kerülhetem az összehasonlítást,
Bár tudom, messze alulmaradok,
Bőven te vagy neki a jobb, és mégis,
Még ha igaztalanul is, de tanácsot én adok

Nem rossz szándék vezérel,
Kérlek, félre véletlen se érts
Csak, (bár remélem, hogy nem fogsz)
Nem akarom, hogy az én hibáimba lépj

Egy Csillag választott téged, (bár
Nem kétlem, hogy ezt tudod)
Nem találsz tőle jobbat, mindig
Őt kell lásd, ha a szemed lehunyod!

Ne nézz más lány után, felesleges,
Én már csak tudom, sajnos megtettem,
Azóta se láttam olyan mosolyt, ő egy
Angyal, mikor elment, elvesztem

(Bár volt olyan piszok szerencsém, hogy
Ismét kegyeibe fogadott ez az égi tünemény,
De ilyen szerencse csak egyszer van a világon,
Nem is értem, hogy mivel érdemeltem ki éppen én)

De már téged fogadott vissza nem engem
Térjünk vissza itt létem eredeti miértjéhez:
Tedd őt örökkön boldoggá, bánatot
Soha ne engedj közel szívéhez!

Mindig szeresd, mindig becsüld
Sokkal többre, mint saját magadat!
Mindig figyelj, vigyázz rá, soha ne
Szegd meg a neki adott szavadat!

Mindent nézz el neki, ne neheztelj rá,
Egyáltalán nem az ő hibája
Néha megbotlik a tiszta szív is, ez a
Szennyes hely nem az ő világa

Ő fentről jött, önként elhagyta mennybéli
Helyét, hogy példát mutasson itt lent,
De az ember olyan, mint én: gyarló
Nem veszi észre, ha mellé lép egy szent

Viszont te ne kövess el hibát, a
Legkisebb fájdalmat sem érdemli meg
Így is eleget szenvedett már a földiek miatt
Nem fájhat neki több lelki seb

Ne aggódj, próbálok távol maradni
Nem térek már vissza remélem,
A távolból figyellek titeket,
Messze tőletek az életem leélem

Csupán pár jó tanácsot gyűjtöttem össze,
Amit csak a jó szándék vezérelt
Én, a bűnös, aki egy ily tiszta
Szerelmet, oly könnyen elfecsérelt


A rendezvényről a hétfői számában beszámolt az Észak-Magyarország című megyei napilap is alábbi cikkével:

A cikksorozat további részei: 60 év felettiek19-59 éves hölgyek19-59 éves urak

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…