Csillagot szült az éj, s deret hint a hajnal.
Csendes most a reggel, s nincs madárdal nappal.
Békakoncert sincs már, a tücsök is hallgat,
gébics a tüskére bogarat nem aggat.
Nem lehet hallani dalolgató rigót,
s a szajkó is csendben lopkodja a diót,

A környező tájat bűvös festő járja,
s hirtelen színt cserél a fák lomb-ruhája.
Hullatja levelét rezdülő fa ága,
de a Nap csal még legyet házak falára.
Virágillat nem küld már vonzó erőket,
s pók sem köt már hálót, mely megfogná őket.

Fecskék hűlt fészkében verébraj viháncol.
Nincs az ehhez szabva, s leválik a falról.
E szomorú tájon fogyogat az élet,
a szomszéd-bácsi is magában beszélget.
Falevelet gyűjti, rakja talicskába;
a távolból pedig, füst hömpölyög rája.

Valaki nyers lombot lángoltatni akar,
de a buta szándék még csak füstöt kavar.
Még és már méregben fetreng az életünk.
Benne vajon hogyan, és meddig élhetünk?
Csillagot szült az éj, s jött a fény a Nappal,
legyen még sok jövő közös akarattal!

Tuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője "Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak.…