Lopakodó hajnal pírt vetett az égre
s oszlott lassacskán az éj sűrű sötétje.
Madárkák ébredtek, a daluk felcsendült
oly’ hívón, hogy messze, közeledni készült.
Már látszik, amint a természet festeget
és elő tárja a gyönyörű képeket.

Hegyen a fák között fény-nyilak raja fut.
De a kövér lombok, lusták nyitni kaput.
Kúszik a fény, már ott fenn a facsúcsnál jár,
s hirtelen felragyog a csodás Napsugár.
Egész világ fölött aranyos fény csillog,
s az emberek szíve boldogan feldobog.

Szinte hallani, hogy felkacag a világ,
s köszönti  Napsugárt a sok nyíló virág,
Megérkezett, itt van, felettünk a fénye,
és velünk, rajtunk a meleg ölelése.
Nem az égi, földi jött a szívhez közel,
Az ő mosolya az, mely bennünket ölel.

Napsugár született, jött e kis családba,
hogy kedves szüleit hozza boldogságba.
Tíz hónaposan már  úgy vitte a lába.
mint mutatóit az óra, mindig járva.
Technikával hamar ismerkedni akart
s a lakótelepen biciklire pattant.

Művészi hajlamát homokozó bánta:
mert mamával várat gyakran ott formázta.
No, és a fürdőkád: nagy-nagy halak benne,
s műanyag flakonját kislány terelgette.
Három év Sirokban szinte már feledve.
Emlékek sorai beszálltak Egerbe.

Sanyi papával a tereket bejárta,
minden játszótér, csúszda ki lett próbálva.
Óvodában lenni, az volt ám az öröm,
társakat terelni, nehogy hiba jöjjön.
Négy éves korában balett lett kedvence,
majd előtérbe a rock (e) and-roll-t helyezte.

Iskolás korában sportban is remekelt.
Éremmel, kupával polc biz’ szépen megtelt.
Nyolc évi tudását kitűnőre mérték,
magaviseletért el sosem ítélték.
Bezzeg, itthon: olykor kitört a zivatar,
s kiderült mamáról, már nem bohó, fiatal.

Felserdült a kislány,elült a zivatar.
Nyugodt, kis szobában, hangot csak film kavar.
Művészi kéz közben rajzolgat serényen.
Szeretetet kíván adni ilyen széppel.
Lezárult egy kedves múlt, apró fejezet.
Adjon boldog jövőt majd a sok szeretet!

 

    1.  

 

 

Tuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője "Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak.…