Mögöttem az évek tucatjai gyűlnek
s vágyaim tüzei lassacskán kihűlnek.
Egy-egy csillogó szem még, ha dob is szikrát,
elaggult testemen az tűz nélkül fut át.
Hamvadó parazsam hiába kap már fát
sóhajtás, fuvallat nem lobbantja lángját.
Vagy mégis? Ha jöttöd közeledni vélem,
alvó vágyam-tüzét fellobbanni érzem.
Szívem fürgén dobol, az arcom is lángol
s a drága testedet megcsókolnám bárhol.
Minden porcikádat hevesen ölelném,
s amit Te akarnál, azt adnám és venném.
Szál rózsát ha kérnél, egy bokornyit vennék,
s asztalodra mindig friss virágot tennék.
Egy kedves tekintet nekem elég lenne,
s tudnám, amire vágysz. Nyomban ott teremne.
Csillagot nem hoznék egyet sem az égről,
de amit csak tudnék, adnék az enyémből.
Siess! Jöjj már hozzám! Vagy szólj, ha én menjek!
Mindegy nekem, hogy hol, csak veled lehessek.
Olykor reám vetett mosolyod ha látom,
nincs boldogabb tőlem ezen a világon.
Lehet tél, lehet nyár, nappal, vagy éjszaka,
ígérem, boldog lesz nékünk a kis haza.
Had gyűljön az évek tucatja mögöttem,
csak Te szítsd a tüzem, tartsd a hőt köröttem!
Ígérem, kazánként melenget a vágyam.
Nem fogsz dideregni sem télben, sem nyárban.
Földi Mennyországba – hiszem – bevezetlek,
mert tiszta szívemmel igazán szeretlek

Tuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője "Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak.…