Létem zsenge kora óta
vágy az útját velem rója,
hogy lássak, halljak jó sokat
s versbe gyűljön jó gondolat.

Masszát olykor összegyúrtam,
máskor forgáccsá gyalultam.
A termés nem lett csak bogyó,
s a forgács sem lett lángoló.

Volt könnyem éji ég alatt.
Éj függönye szét nem szakadt.
Nem jött elő sok jó falat,
hiába fűszereztem azt.

Minek az olyan akarat,
mely veteget, de nem arat?
Ki éjt, sötétet nem oszlat,
Ki jó étvágyat nem hozhat?

Már megírták elődeink,
amivel próbálkozunk mink.
Lehet az: harag, szeretet,
könyörgés vagy már dicséret.

Most ír millióknak tolla,
és ajka fennhangon mondja,
mely bennem még pici csíra,
s talán, megnőni sem bírna.

Kár, hát, az effélét tennem.
Fásultság felébredt bennem.
A karja magához ölelt.
Vajon, lesz-e mi még kifejt?

Tuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője "Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak.…