Az idei tavasz útját fürgén járva
lopva be-besurrant a közelgő nyárba,
s kövér lombot rakott már több fa ágára.
Nap fény-nyilacskái át már alig járják,
pedig kis életek ott alul is várják.

Ünnepi színt festett a természet mára:
tarka virágot szórt a zöldellő tájra,
s tüzes csillogását Nap is hinti rája.
Az erdők rejtekén: madárkák dalolnak,
Valahol zene szól s kőlevesek forrnak.

A sok csodás mellett, én hogyan mondjam el,
hogy a legcsodásabb, menyit jelent nekem?
S hogy mennyire áldom mennyire tisztelem?
Az édesanya a leghatalmasabb kincs.
Hiszen Ő nélküle emberi élet nincs.

Háromszázhatvanöt nap nevel, félt, szeret.
Még ha megbántjuk is, mosollyal integet.
És csak, egyetlen nap, érte a felelet.
Mi és én: gyermekek, vagyis mindannyian,
érezzük és tudjuk, hogy ez így nem jól van.

Sok jóra, minden nap kellene felelet:
köszönni hálásan, reánk szánt tetteket,
mert végtelen nagy az anyai szeretet.
Kedves Édesanyák! Köszönjük életünk!
Köszönjük, hogy csodák világa, van velünk!

Tuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője "Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak.…