Főbűnök:

1.Hiúság

Megint dicsekszik.

Tükör előtt tetszeleg,

gőgje felhúzza.

2.Kapzsiság

Félti mindenét.

Csengő érmék táncolnak,

el nem eresztik.

3.Bujaság

Gerjedő kéje

érzékies lángra kap.

Nem lel nyugalmat.

4.Irigység

Másét nézi csak.

Fáj, hogy nem lehet övé,

amit nem foghat.

5.Mohóság

Hiánytól habzsol

mit kívánt szeme, szája

gyomrában dagad.

6.Harag

Vicsorgó fogak

bősz szenvedéllyel marnak:

mérgezett a szív.

7.Restség

Gyáva nem mozdul.

Halogat, unatkozik,

és rest a jóra.

 

+8. Főbűn ( Félelem )

Nem mer kérdezni,

telepedik árnyéka,

dehogy méltatja.

 

 

Kelő Nap fénye

Természetesen ragyog.

Semmi különös.

 

 

Felhővel játszó

Hegyben alámerülő:

Kékben oldódnak.

 

 

Én és a patak

Elalélt ernyedésben,

Együtt is csorgunk.

 

 

Csak megyek tova

Egyik dombról másikra.

Nem lehet tudni.

 

 

Balaton, hőség,

boldog pillanatoktól

fürdik a Napban.

 

Bokát fojtó víz,

kacagó önfeledt arc

labdát visszaad.

 

Fátyolos kékben

csillogó sugár fodrok

elevenségben.

 

Rendezett zöldben

parkok reményeinek

lágy nyugalmai.

 

Magányt tép a szél
mindazt, mit remélni vél
söpri útjából.

 

Élet: ének, tánc
nevetés, mélyülő ránc
szabadság a lánc.

 

Mindenható:

Erő, ami hat

Élő vizet fakaszt, tart,

finomságból hant.

 

Szerelem:

Tűzforró ajkak,

közted s köztem búvó más

kéz a kézben jár.

 

 

 

Átalakulás:

Könnyek tengerén
örömtáncot lejt az is,
ami útban volt.

 

Boldogság:

Testi bizsergés,
Lélek érezdülése,
értő engedés.

 

Égi háború:

Jegelt könnyekkel
áztatják a takarót
nyílik a pokol.

Földi háború:

A rosszindulat
feni a fogát, s vakon
szül áldozatot.

Béke:

Viharvert cinke
a Forrás örömében
új szárnyakra lel.

 

Táncra perdül jó

s rossz, végül már az marad,

aki amit ad.

 

Hazatérés:

Szerelmes vagyok,
a nyugalom csendjében
lármás az Otthon.

Mint e forró nyár:
hős sugaraiba zár,
ölel s tova száll.

Pírban, mámorlón,
örökifjú rendjében,
szeretve vagyok.

 

Sem napfény, zápor:
a remény szivárványból.
Mindenség megért.

 

Veszekedés:

Fájdalom ontja,
haraggá szilárduló
méreganyagát.

Békülés:

Szivárványos ég,
simogatva hinti szét,
gyógyító fényét.

 

Vallomás:

Magamat tudom
csak adni, pőrén, nyersen,
hogyha készen állsz.

 

Szabadság:

Nem szűkölködöm,
hisz bármit megkaphatnék,
ha nem akarnék.

 

 

 

Helyben toporgás:

 

A hajnal élénk

ébredése, újra túl

szárnyalja árnyam.

 

Már megint jobban

értenek, szeretnek, mint

remélni vélem.

 

Ismétlésekből

mindennapi kenyerem

morzsái válnak.

 

 

Szám-adásom:

 

Két életfeladatból

hármat teljesítettem,

egy boldoggá tett.

 

 

Ha…

 

EGYben nincs másik,

mindben szív együttdobog,

ha hazatérünk.

 

Minden az enyém,

pedig nincsen semmim sem,

ha boldog vagyok.

 

Álmok súlyától

roskadozik a hajnal,

izzadtan réved.

 

Remény

Magam feledve,
ha még ennyit érdemes,
nézd pislákolok.

 

Ember

Mindenbe félig
kapaszkodik, elbújik,
még ellenkezik.

Isten

Semmiből fénylik,
és mindenben megbúvik,
s tova áramlik.

 

Kezdeti

Sötétben éled,
s feszültségtől robbanna,
keresi a fény.

 

Lucifer-sors

Fénythozó lázad,
s füleli epekedve
mások örömét.

 

Fényes

Megrázza búját,
s porolja tegnap havát,
fénye messzeség.

 

Infernó

 

A pokol tüzét

táplálja önfejűség,

jutalma gonosz.

 

Én homályából

előbukkan a lidérc,

rombol s ködbe vész.

 

És…

És még nevetés,
szívemből mert ölelés,
igaz létezés.

 

Szégyen

Beöltözött a
megfelelési kényszer
arca pírjába.

 

Bűntudat

Így nem elég jó !
és számon kérik rajta…
…el sem követte.

Advent 1.

Gyertyaláng lobban
hűs mozdulatlanságban
fény és árny lohol.

 

Haláli haikuk

 

Halál csak ajtó,

nyugalmat felborító

lét-síkok között.

 

Félsz ködébe vész,

világítótoronyként

éjt – napot fordít.

 

Játszó erejű,

világokat hasít szét

sors forgószele.

 

A halál féljen

és menedéke éljen,

szárnyai alatt.

Zsubrits Zsolt (Henry Kamaras) az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Zsubrits Zsolt. 49 éves vagyok. Győrben élek, 3 boldog…