Kihalt már a mező s az erdő-fedte táj.
Nincs madárdal sehol, csak kopog a harkály.
Köd-tenger nyaldossa a völgyet és dombot
s aggat a fagy fákra jégkristályból lombot.
Az élő didereg, kacsingat rá a vég.
Fehér paplant nem vet megkínzottra az ég.

De lám!  Apró fények milliárdja terem:
az égi-fény áttör ritkult köd-tengeren.
Lent is városoknak, falvaknak fénye gyúl,
s tőle minden sötét: tett, gondolat fakul.
Ridegség enyhül, a rosszra is jót felel.
s bús mogorvaságot a mosoly váltja fel.

Karácsonyi fények villognak fenn és lenn,
s gyújtanak jóságot emberi szívekben.
Kincs helyett szeretet az igazi érték.
Nagy öröm azt kapni, még ha nem is kérték.
Segíteni egymást minden bajban, jóban,
átvenni a terhet vállra, nem csak szóban!

Vágyam, hogy mindenütt törjön utat a fény!
Legyen jó és boldog a gazdag, meg szegény!
Ne a ravaszsághoz társuljon szerencse,
hanem ahhoz, aki azt kiérdemelte!
A jó akaratra hulljon ég áldása,
s az igaz embernek legyen boldogsága!

Tuza S. Tibor az Irodalmi Rádió szerzője "Nevem: Tuza Tibor. Tudomásomra jutott, hogy ezen a néven többen publikálnak.…