Szárnyai alatt kél a szellő
fészkéből kecsesen tova repítő
aprócska, szertelen bódulattal
suhintva felrázó hangulattal
felkapja, emeli, megforgatja
aztán bátran útjára bocsájtja,
mint ősz s tavasz fogócskázás közben
eltaposva a fagyottas telet,
ám kíméli a perzselő nyarat
had égesse a száraz bizonytalant,
s ahogy halad, szalad a biztosba
elnémulásától borul virágba
egyszeriségének kihűlt hamuja.