(Nem akarok pletykálni…de lehet, hogy valaki ír valamit, és egy részét megmutatja. Lehet, hogy én írok egy történetet.De pletykákra ne adjatok, lehet, hogy mindez nem is igaz. Szóval ez akkor most az első nemrímes bejegyzés. Lehet rémes lesz…inkább ne nézzetek oda, oda le…)

Csörög a vekker, ránézek az órára. Az nem lehet, hogy máris félhét!!!!!?????
Csak még egy percet hadd maradjak a puha paplan melegében.
Belefúrom fejem az új csodapárnámba, amit nagymamámtól kaptam tegnap. Nekem készítette, levendulával és még ki tudja miféle gyógyvirágokkal töltötte meg nekem, kedves unokájának, hogy egész biztosan jól aludjak. Köszi nagyi, ez jó ötlet volt tőled.
A finom gyógynövényillat egy virágos rétre emlékeztet. Nem is bánom már, hogy kelni kell.
Ja, és ma lesz a nagy nap! Erre kipattan a szemem! Ma lesz az első napom vele.
Még soha nem találkoztunk, csak Péter mesélt róla érdekes sztorikat. Izgatottan ültem fel az ágyamon, és a lábam papucsom után kutatott. Már megint nem találom. Mindig megfogadom, hogy Bubi nem jöhet be a szobába! Aztán mindig megesik rajta a szívem, ahogy néz rám a nagy kérlelő szemeivel, hogy ne zárjam ki a garázsba. De egy kutyának nem a lakásban van a helye, s főleg nem a hálószobámban, s főleg ne játszon a papucsommal, na!
A papucskeresés teljesen elterelte a gondolataimat arról, ami hetek óta izgalomban tart. A találkozásról Micivel. Mici egy blues- zenekar gyönyörű énekesnője volt, akivel mindig történt valami botrányos, pikáns, rejtélyes…A főnököm Péter adta ki parancsba, hogy róla kell magazinunk induló női rovatához egy cikksorozatot készítenem. A feladat cseppet sem esett nehezemre, mivel nálam senki nem volt kíváncsibb a szaftosnak ígérkező történetekre. Már ha ugye Mici hajlandó lesz mesélni őszintén a kalandjairól. De mi van ha ezúttal cserben hagy az istenadta legendás tehetségem, amivel eddig bárkinek könnyedén elnyertem a bizalmát. Ezt a kétséget gyorsan elhessegettem, és a gardrób szekrény felé vettem az irányt. Valami extravagánsat kellene felvennem ma…ez a sötétkék csipkés ujjú, hátul mélyen kivágott felső elég jól nézne ki a piros farmeremmel, amit ugyan kicsit kihíztam. Na és ha feszül rajtam, akkor mi van. Majd nem veszek olyan gyakran levegőt. A lényeg, hogy jól nézzek ki. Egy kis rúzs, a hajam lazán két copfba fonva. Nemrég láttam egy klassz youtube videót, hogyan lehet félóra alatt egy laza kócos fonást kivitelezni. Na ezt lekoppintottam, de nálam 2 perces a művelet, és legalább olyan laza, ha nem még lazább.
Indulnom kéne, Ja még a parfümöt elfelejtettem. Korog a gyomrom, tegnap nem kellett volna úgy bevacsoráznom abból a grill húsból. De amikor olyan csábító volt az illata…és a többiek is jóízűen ettek. Ki érti ezt, hogy ha este sokat eszek, reggelre annál éhesebb leszek. Egy korty narancslé megteszi gyorsan. Futás. Rohanás az autóhoz, hol a slusszkulcs. Nem hiszem el, hogy pont mikor időre megyek, akkor tűnnek el a kulcsaim. Táska kiborít, mindent átnéz, kulcs sehol. Koncentrálj, gondolkodj Mici, hova tetted tegnap este a vacsora után hazaérve…Bubi! Én megfojtom ezt a kutyát. És tényleg, a slusszkulcs ott lapul Bubi tányérja mellett. S ráadásul péntek 13 van. Hogy ez most jót jelent-e…
Na nee, a telefon. Péter az. „Várj egy pillanatra légyszi, valaki épp csenget az ajtómnál.“- már nyitom is a bejárati ajtót, s elakad a szavam. „Péter, nem fogok odaérni a reggeli találkozóra, szervezd át a délelőttödet.“ – mondom zavartan –  „Elmarad a mai megbeszélésünk Micivel. Le kell tennem, később elmagyarázom.“ Leteszem a telefont, és kérdőn bámulok a lányra, aki előttem áll, kezében egy kis kaktusszal, és egy kicsinek nem mondható ponttyal.
folyt köv.