Észrevétlen becsempésztem,
napjaim részévé tettem,
azt a luxust, mit nem hittem,
de most mégis megszerettem.
Uszodának levegője,
csalogató langyos vize,
medencének kék csempéje,
kiabálja, gyere ide!
Hívogat, hogy ringathasson,
hullámával simogasson,
gondolatom eltereli,
kisimítja, felpörgeti.
Minden viccet félre téve,
mi lesz ennek jajj a vége,
lehet hogy már függő vagyok,
mit szólnak majd a szomszédok.
Hogy szájukra ne vehessék,
botlásomnak történetjét,
most itt nektek esküt teszek,
hogy elvonókúrára  megyek.
Csak még egy kis haladékot,
hadd ússzak még egy két napot!
Jó útra térek jövőre,
megfogadom jó előre,
ülök majd a szobában,
nem mozdul meg a lábam.
Bikinim ha nem látom,
mert szekrényembe bezárom,
nem lesz ami megkísértsen,
minden engem úgy segéljen.

Árokszállási Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A hétköznapi szócséplő című blog írója. Sárospatakon született 1974. augusztus 8-án. Német…