Edit Szabó : Magyarhonba vándorútak

Idegenyek gyüttek a falunkba, garral vonútak, hajszás húzta cudar szekerük. Alítnám, tán sáfár gyűtötte a csikasz embörököt,olan csihés, korheny kinézetük vót.
Ihon vútam íppen, ídes a gádorbú nízte, legott hítt, jövel pulyám !
Vonútak lefeli a kurgánt ehagyván, nízegettík a pandalt, a szérű nem vót elíg jó, a szövétnektűl hamar bégyúhat. Átal mének eresztvényen, osztán a folyam elve ekezdék pécére szabni a pászta szélit.
Imitte níztem, kezdék a boggal bajmolodni, óvárt dógozni, nem vót ott tévelyítő. Ide egy topp,oda míg több, a víznek martja mán a cserge hátujja.
Nem vót tévelyítő, nem köllött szutyongatni, meghurítani a zsenge, se a mokány embört, tutta a moggyát haótátul.
Legott alítnám,mien nípsíg gyütt, a riogás kezdé híjni a júszágukat, a sáfár ühmgetni kezde, asztán kapatja űket.
Lobot vet vár-bakoló buksim, má ihon is megmásolni akarám igazándi jószágim. Megvóna a kíszsíg, üdületlen, patvar nékül gyün rájuk az estenden. Pozdorja seprűn kel, a végin a sáfár behörpint egy-két icce kámt a fáradcságért.
Húnap igazándibúl űk csinyálnak múlatságot, a cifra taljánok minden embörnek, kik garral gyűnnek a szűrűre, ahun a riogás híjja űket a cifra czirkuszi múlatság megnízísire.
Ídes is elgyün, mer haótátul ilyent nem tanátunk, pulyája a kezít markolássza igazándibúl.

Bőcs,2017.02.28

 

Régi hun szavak bemutatása  a történeten keresztül.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…