Nem kopog, nem kérdez,
berobban, s feléleszt
mindent, mi rég halott,
érzést, mi megfagyott.

Bejut a kulcslyukon,
ajtókon, ablakon,
felébreszt szíveket,
alvó reményeket.

Szép szeme felcsillan,
tél búja elillan,
tó jege megreccsen,
naptól ha csókot csen.

Besurran kertekbe,
bimbót bont nevetve,
mosolyt csal arcokra,
fittyet hány gondokra.

Fényt fest a kék égre,
szivárványt szélére,
eljött, hisz úgy vártuk,
szeressük, csodáljuk.

Kerecsényi Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Kerecsényi Éva vagyok, Körmenden születtem. Szombathelyi és pécsi tanulmányaim után a sors…