Kodályra emlékezünk

Megjelent a hóvirág,s az ibolya kertünkben
S látványa régi idők képeit idézték fel szememben
S a gyermekkorom ismét felötlött emlékeimben
A Margit templomot övező pipacstengerben
Kószálva akkor temérdek álmot kergettem
Kezeimmel önkéntelenül a szólmizálás jeleit kerestem
Iskolánk kis kórusának gyakori szereplése
Úgy tűnt mint a vidéki kultúra felfrissitése
A háboru utáni élni akarás feltámadása
A kórusmozgalom létrejöttének megnyilvánulása
Szinte észre sem vettük a nagy akarásban
Hogy titánok élnek köztünk a politika takarásában
Kik a megcsonkitott nemzet határait
Minden irányban virtuálisan kiterjesztették
Az emberi szivekben, elmékben rejlő kicseket
A jövő nemzedékek közkincsévé tettek
Kodály lénye már éltében eggyé vált nemzetével
Ha neve elhangzik bárhol jársz,vagy élsz a világban
Ha magyar vagy könnycsepp jelenik meg szemed sarkában
Hatalmas gyüjtőmunkája, bölcs tanitása szerzői munkája
Célját elérte a megcsonkitott ország életben tartása
Nagyszerű álma áttörte az ellemzők táborát
Megvalósitotta az éneklő ifjuság életben tartását
Nem úgy, mint napjainkban a sportoló nemzet megtagadását
Ma is itt jár a Földön szinte minduntalan úgy érezzük
Bölcs mondatait csak naponta ismételhetjük s azt se feledjük
Személyes varázsa ,emléke örökre maradni fog mellettünk
Hisz egész élte során Isten kezét fogva járt közöttünk

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…