Minden jó,
Ha a vége jó
– Tartja a mondás.
S csodás
Mesék folytán
Tán,
Még hiszek is ebben
A fellegekben.

A valóság
Akár egy kerék,
Forgás, forgás,
Kattogás.
Hol a következő felborulás,
S ezzel állomás?

Azt mondják,
Te vagy a hibás.
Te lenyeled,
Nem is vitás
Azonban
Azon nyomban
Gyomrodban
Lyuk ékelődik:
Mit tettem,
Hogy ezt érdemlem?
– Kérdezed kétségbeesetten,
Tehetetlenül,
S talán a válasz ekképp vegyül
Gondolataid bugyraival,
Sodrásaival;
Csúf kis mese, nem igaz?

Csúf kis mese,
De az enyém;
Ez kétségtelen.
De miért vagyok ennyire
Kétségbeesett?
Sikítanék,
Viszont nem tudok.
Hallom a sírást
De tehetetlen vagyok.
Remeg kezem-lábam,
Aggódok.
Mikor lesz az én mesém
Önfeledt és boldog?

2014. 10. 26.

Gregorecz Noémi az Irodalmi Rádió szerzője.  Hogy ki vagyok én? Rettentően sokat gondolkoztam azon, miképp jellemezhetném magamat jelen…