Szeresd a nőt, de ne pusztán csak őt,

szeress mindent, mi mélyen benne bujkál.

Szeresd benne a múltad, a jövőd,

s a mát! Hisz az asztalon ott a dús tál,

nem éhezel és csókkal oltja szomjad.

Nélküle csak egy keringő bolond vagy!

 

Szeresd benne a játszó gyermeket,

ki biztonságra vágyik hős karodban,

ha nem vagy vele büszkén emleget

(szemében talán egy könnycsepp is ott van),

s este fázósan az öledbe lapul,

mint meghitt fészkében riadtan a nyúl.

 

Szeresd benne a szorgos leányt is

(fénylő homlokán a hajnal ránctalan),

amikor reggel ágyadba teát visz,

a tavasz pírja arcán, ha rajta van

rád ragaszt belőle sok-sok tarka színt.

Enyhíti szívedben, párnák közt a kínt!

 

Szeresd benne a szerető anyát,

gyermekeid gondos nevelője volt,

de mára már, mint igaz jóbarát,

ápolja lelküket, mint ruhát a folt,

s nővérként megérti sok ezer bajuk.

Hiába tágul a ruhán az a lyuk!

 

Szeresd benne a hű feleséget,

ki jóban, s rosszban is kitart teveled,

nélküle a mélység tüze éget,

elhamvadsz magadban, s azt soha ne feledd:

a társad nélkül semmit ér az élet.

Szeretni őt az egyetlen esélyed!

Török Nándor az Irodalmi Rádió szerzője. 1965-ben születtem Királyhelmecen. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem mérnöki…