A csend, mi közéjük telepedett, szinte kézzelfogható volt. Hallgattak mindketten. A férfi a cigarettájával játszott. De nem gyújtott rá, csak forgatta a kezében a dobozt. Néha- néha kihúzott egy egy szál cigarettát, de azután visszatette. Az öngyújtó és a hamutál ott hevert előtte az asztalon. A hamutálban már volt pár darab csikk. Ahogy a nap bevilágított az ablakon, megcsillant a fénye a dohányzóasztal üvegén. Hallgattak. A nő úgy nézett maga elé, mint aki biztos a sikerében. Fejét kissé félrefordítva nézte a férfi arcát. Kezével a hajába túrt, majd hátradől a fotelban.
Még mindig csend. A férfi gondolkodott, vagy csak úgy csinált. Ki tudja. A nő szólalt meg előbb. Hangja tele volt határozottsággal, némi gúnyt is fel lehetett fedezni, hiszen a győzelem már az övé. Az elmúlt óra beszélgetése ezt vetítette előre.

– Úgy gondoltam együtt maradhatunk. Visszavonom a válókeresetet, de vannak feltételeim – mondta és ismét a hajába túrt, majd így folytatta – de meg kell ígérned, hogy minden feltételemet gondolkodás nélkül teljesítesz. Mit szólsz ehhez?

A férfi hallgatott. Elővett egy szál cigarettát, megsodorgatta, hozzáütögette a dobozhoz, majd rágyújtott. Mélyen leszívta a füstöt, majd kifújta. Nem szólt egy szót sem. Majd újabb és újabb slukk következett.

– Nincs semmi mondanivalód – kérdezte a nő, de már nem volt olyan magabiztos – nem tudsz mondani az ajánlatomra semmit? Nem elég, hogy tönkretetted az életemet, most közönyösen hallgatsz? Olyan nagy kérés ez, amit mondtam?

A férfi hallgatott. Szívta a cigarettát, egyik slukk a másik után. Már ő volt a nyeregben. Tudta és érezte, hogy így van. A még parázsló cigarettáról gyújtotta meg a következő szálat. Mélyen leszívta a füstöt.

– Nem igaz, hogy ilyen rohadt alak vagy, hogy még csak szóra sem méltatod a másikat, mikor ajánlatot tesz neked. Nem te mondtad, hogy ne váljunk el? Nem te mondtad a békéltetőn, hogy te csak az alperes vagy, ne téged győzködjenek? Most beadom a derekam, közlöm, hogy együtt maradhatunk, de feltételeim vannak és erre nem mondasz semmit. Milyen ember vagy te?- a nő hangja elcsuklott. Már oda volt a fölényes magatartás. Minden idegszálával a válaszra várt.

A férfi beleszívott a cigarettába, majd megszólalt. Hangja kimért volt és színtelen, de határozott, mint aki pontosan tudja, hogy mit akar.

– Most döntöttél a sorsunk felől – mondta két slukk között – nagyon utálom, ha összekevernek a lábtörlővel.

– Miről beszélsz – kérdezte a nő szinte ordítva – miről beszélsz? Milyen lábtörlővel akarlak én összekeverni? Megmagyaráznád?

– Ha akarod – válaszolta a férfi – de nem fog tetszeni a magyarázat és azt hiszem érteni sem fogod amit mondok, mert soha nem is érdekelt, hogy én mit beszélek. De legyen. Azt kívánnád, hogy minden feltételedet gondolkodás nélkül teljesítsek? Eddig ez volt! Ha pénz kellett megkerestem, te meg elszórtad. Ha nyaralás kellett megszerveztem, előteremtettem a pénzt és csak a kritika volt a köszönet. Mindig mindenért én voltam a hibás, meg a nem normális, de bezzeg te elvártad, hogy az egekig magasztaljalak. Az én hátamon másztál fel az uborkafára, lett belőled valaki, de köszönet mindenkinek járt csak nekem nem. Helytálltam itthon, a munkahelyen, a fusiban, a barátok előtt a kedvedért, hogy utána panasznapot tarthass, hogy én milyen egy rohadék smucig alak vagyok és neked milyen nehéz mellettem az életed. – újabb cigarettára gyújtott, majd így folytatta – most is én vagyok a rohadt alak, aki téged válaszra sem méltat. Volt valaha, hogy ilyen hosszan tudtam beszélni? Nem! Most, hogy látod, összeomlik a szépen felépített várad, most kapkodsz. Előbb fölényeskedsz, elmondasz mindennek, utána meg én vagyok a rohadt alak. Holnap a bíróságon csak nyugodtan mondják ki a válást.

A nő kerekre nyílt szemmel bámult a férfira. Látszott rajta, hogy próbálja felfogni a történteket. Lassan jutott el a tudatáig, hogy itt bizony veszíthet. Sokat.

– Pedig most dobsz el magadtól egy ragyogó lehetőséget – mondta a nő – anyámék azt mondták, hogy vesznek neked egy kocsit, ha együtt maradunk és taxizhatsz. Igaz nem saját zsebre. Ebbe anyám soha nem egyezne bele, Azt mondta, hogy minden nap el kellene számolnod a bevétellel és majd ők megmondják mennyi a tied benzinre, szervizre meg bérre. A többi menne a kocsi árába. Majd szólnak, ha letelik.

A férfi hangosan felnevetett. Felszabadultan, harsányan nevetett. Az arcán nyoma sem volt a gondnak.

– Ti tényleg ennyire hülyének néztek engem – kérdezte amikor megszólalt a nevetés után – Istenem! Ez már a kopasznak is hajmeresztő! Dehogy akarok én taxizni. Van belőlük annyi, hogy Tiszát lehet velük rekeszteni. No meg éhbérért. Okos egy család vagytok. De köszönöm, az ilyen lehetőségből nem kérek. Életem végéig törleszteném a kocsit, soha nem lenne vége. Nem! Ebből nem kérek.

– Az a másik ennyit jelent neked, – kérdezte a nő, a hangja újra fölényes és lekezelő volt – azt hiszed ő el fog téged viselni? Egy ilyen alakot? Nem is tudom hova tettem az eszem, mikor hozzád mentem? Pedig gazdag kérőim voltak, de én egy senkit választottam.

– Most elmondom ismét, szépen lassan, hogy én is és te is értsd – mondta a férfi.hangja nyugodt volt, semmi fölényeskedés, semmi bántás, de határozott – nincs senki és egy darabig nem is lesz. Téged viszont nem kényszeríthetlek arra, hogy egy ilyen alakkal élj. Sajnálom, hogy nem tudtam előbb a gazdag kérőkről, hidd el lemondtam volna rólad a boldogságodért. Ha már neked a gazdagság az egyetlen rózsaszín álom. Mivel a feltételeidet sem szeretném gondolkodás nélkül teljesíteni így azt hiszem mindkettőnk érdeke, hogy holnap elváljunk. Így nem leszek gátja a csodás életednek, nekem meg nem kell feltételeknek megfelelnem. Köszönöm, hogy beavattál a titokba, mert anélkül nem tudtam volna meghozni a döntést. Hálás vagyok érte, hogy felnyitottad a szemem. Kívánok neked, hosszú, boldog életet és azt, hogy a vágyaid maradéktalanul teljesüljenek, azzal az apró kitétellel, hogy nem velem! De azt hiszem ez elenyésző ár a várható hozadékért.

– Te nem vagy normális – kiáltotta a nő és felugrott a fotelból – ha meggondolod magad és elfogadod a feltételeimet, szólj. Akkor újra beszélünk. Ha nem, akkor holnap találkozunk a bíróságon – azzal kisietett a szobából.

A férfi hátradőlt a fotelban. Újabb cigarettát vett elő a dobozból és rágyújtott. Leszívta a füstöt és hosszan kifújta az ablak felé. A napfényben a füst érdekes formákat vett fel. Megpróbált karikát is fújni, de nem sikerült. Nyugodt volt. Gondolatai elkalandoztak, egy pillanatra felrémlett a kezdet. Amikor még minden szép volt és jó. Így volt vagy csak ezt akarta hinni. Már mindegy. Felállt, az ablakhoz ment. Nézte az utca forgatagát. Siető emberek, gyermeküket sétáltató anyukák, babakocsit toló szülök. Felsóhajtott.
Az okos a bajból is tanul – gondolta – és én okos vagyok. Holnap egy új élet nyílik meg előttem. Most nem fogok hibázni.
A füst lassan betöltötte a szobát. Lám csak, ilyen homály fedi a jövőt is. Ha nagyon akarjuk szép lehet. Az akarattal itt sem lesz baj!

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…