Frida Kahlo:  Without Hope 1945

Öt éve fedeztem fel Frida Kahlo festményeit. Önkéntelenül írtam egy verset az egyik képéhez, majd a napokban azt vettem észre, hogy már ötven képhez írtam pár sort.

A Gyökerek című képre írt versemet publikáltam egy weboldalon, ahonnan sok érdekes visszajelzést kaptam. Ezért hát úgy döntöttem itt is megosztok veletek egy két verset, melyet Frida képei ihlettek.

Reménytelenül

Mozdulatlan a fáradt, béna talány.
Ítéletre várva, könnyes a magány.
Égre nézve, esztelen látomás.
A létezés: csorogva áldomás.
Ajkamon ma még az életet várom –
Pilleg az álom.

Izzó napkorong lélek jár fölöttem.
A halálom elől bujkáló lelkem.
És nem énekel nekem már remény.
Az életem delén a tompa fény,
Pislogó, soha nem szűnő fájdalom –
Vétek az álom.