B.Mester Éva

 

Nőnap után

 

Rám jött a versírás

mint egy hasmenés,

mikor ideges vagyok.

Hol vannak az én virágaim?

Az élők,

amit kezembe adsz,

ölembe szórsz,

és csak a kedvemért illatosak?

A mindenkinek, bárkinek,

senkinek címzett

virágkazlakból nem kérek.

Az élő szó kell, az élő virág.

Hiába osztozkodunk

álmainkon, a mosolyon.

Érintésed rejtegeted.

Nem csörög ez a

nyomorult telefon,

pedig lágy dallamokat

ültettem sivár lelkébe.

Szeretetet szórok,

szerelmet üzenek,

késik a válasz.

A legszentebb érzés

soha  nem néma,

soha nem tétlen!

Ösvényt sem látok,

a moha a jövőig ér.

Egyetlen öreg kolléga,

meg egy régi barát,

a lányom új pasija,

slussz, nincs tovább.

Virtuálisan ők köszöntöttek.

Csak az önkormányzattól élő,

cserépben guggoló virág.

Így is jó!

Úgy tudom, hivatalból

eltakarítják az üresen

maradt gazdátlan életet,

a test nélkül maradt

megunt reményeket.

 

  1. március 09.

 

 

B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két…