S míg az egyik mosolyogva
Gondol mindarra,
Mit el nem ért,
Fotóival nyertesként.

S még a másik szökkenve
Fogja új szerelmének
Kezét, kit néha titokban,
De mindig csodált sarokban.

S majd a harmadik nyomban
Szivárványokat foghat,
Hisz rossz múltja többet nem
Sújtja, ővele
És ővele.

Addig én csak nézem őket,
Értetlenkedve, önkéntelen féltékenyen
Arra gondolok: miért én
Lettem a teóriákban járt fé-
Reg.

2016. 06. 09.

Gregorecz Noémi az Irodalmi Rádió szerzője.  Hogy ki vagyok én? Rettentően sokat gondolkoztam azon, miképp jellemezhetném magamat jelen…