Kés éle
Akár a bélyeg:
Mélyen rád ragad
S néha el is téved.
Gyakran a feladót
Eltévesztve suhan
Hogy olyan élet legyen
Mulandó
Mely sokat érhet
Még.

Ez az ezüst
S csillogó
Nézett szembe
Velem s velünk
Tegnap éjjel:
Hány ember adta
Végül meg
Magát
És hagyta, had
Szippantsa be
Immáron a feledés
Fénye.

Hibásnak érzem magam
Minden percben:
Egy konyhamalac
Vagyok
Az élet helyiségben;
S hiába ellenállok
Ma már minden
Gyengeségnek:
Az élet így is, úgy is
Talál
Elég édességet.

Éjjel féltem;
Féltem magamtól
S jövőmtől:
Rájöttem, hogy olyan
Embert
Nem szeretek tán
Kit kéne.

Rossz ember vagyok,
Így érzem
Pedig még meg sem
Éltem
Fél életemet.
Meg akartam változtatni
A világot
De a Sors
Máshogy választott:
A hatalmas ördögi
Körforgás
Változtatott
Meg engem.

Félek,
Ez a napom
Vagy a holnapi lesz
Az utolsó
S amit itt hagytam;
Pár értéktelen
Gyász vers
A koszos udvarból.

2015. 07. 18.

Gregorecz Noémi az Irodalmi Rádió szerzője.  Hogy ki vagyok én? Rettentően sokat gondolkoztam azon, miképp jellemezhetném magamat jelen…