Néha kicsit…

 

Néha nem szólni, csak hallgatni

a sírást, a zuhanást, a morajlást

talán megérintene egy lehelet.

 

Néha nem válaszolni, csak ott lenni

markolni a dühöt, a tehetetlent

lehet, megjelenne a csend bent.

 

Néha nem ártani, csak tapintani

simogatni, cirógatni, hintáztatni

kicsit magasabbra emelni, röptetni.

 

Néha nem szorítani, csak tartani

a gyengét, az árvát, kicsinységét

netán esdeklő, puszta  tekintetét.

 

Néha nem rátelepedni, körül venni

mosollyal, érzéssel, bátorítóan

tova lendíteni eget szántóan.

 

Néha meglátni benne az emberit

nem rettegni, fázni elutasítóan

hisz mind igaz, maradandóan.

 

Néha nem visszahúzni, lassítani

sem untatni, nógatni, erejét venni

csak hagyni bontakozni, mint a rózsa

naptól kinyílna, légben illatozna

 

(Néha nem érteni, csak tanulni

okulni, miként is lehetne még tudni

kérni, belátni, és engedni hatni

elhordozva, amit épp szeretne adni.)

 

Néha kicsit elhinni, elfogadva

a szándékot, mely kíván feltörni

elengedve s elköteleződve,

és maradéktalanul átengedne.

Zsubrits Zsolt (Henry Kamaras) az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Zsubrits Zsolt. 49 éves vagyok. Győrben élek, 3 boldog…