Tudom, hogy sokszor
Makacs s telhetetlen
Vagyok;
Nem is tagadom gondot.

Azt is tudom,
Miként leszek önző, majd
Galambként is futok
Fillért érő helyre:
A gödörbe.

Itt vagyok:
Tessék, vedd el
Amit tartol,
Hisz annak ereje
Már nem papol
Sejtet.

Ekképp érzek,
Akképp vesztek
Mihelyst így lézeng
Gondolat bennem.

S tudom, mennyi
Hiba rejti zugát
Testem helyi
Véna útján.

Értem is,
Néha nem is
Magamat haragban:
Mert ez lettem én,
Legalábbis így arattam.

De most itt vagyok:
Semmi másra nem keresek,
Csakis folt iratok
Betűit; hátha szeretnek engem.

Meg persze ott van:
A szeretet.
Vágyok is rá,
De nem is igen.

Időm sincs ekkor
Annak melegére:
Az likőr ölelésre,
Falat terebélyre.

És Istenem,
Még ha lehetőségek
Véges igenem
Félfa tehetőség;

S lényed néha
Lehetetlen szenvedély,
Mámoros téma;
Valahogy telelsz
Bennem.

Súgsz, hogy itt vagy:
Tudatlanok tudásával
Fújsz, hogy ima
Fukartalan szivárogjon.

És én így teszek.
Tudom, tán meg sem
Érdemlem, mélyen kérlek
Téged, hogy segíts
Velem.

2016. 04. 14.

Gregorecz Noémi az Irodalmi Rádió szerzője.  Hogy ki vagyok én? Rettentően sokat gondolkoztam azon, miképp jellemezhetném magamat jelen…