Tudom, hogy sokszor
Makacs s telhetetlen
Vagyok;
Nem is tagadom gondot.

Azt is tudom,
Miként leszek önző, majd
Galambként is futok
Fillért érő helyre:
A gödörbe.

Itt vagyok:
Tessék, vedd el
Amit tartol,
Hisz annak ereje
Már nem papol
Sejtet.

Ekképp érzek,
Akképp vesztek
Mihelyst így lézeng
Gondolat bennem.

S tudom, mennyi
Hiba rejti zugát
Testem helyi
Véna útján.

Értem is,
Néha nem is
Magamat haragban:
Mert ez lettem én,
Legalábbis így arattam.

De most itt vagyok:
Semmi másra nem keresek,
Csakis folt iratok
Betűit; hátha szeretnek engem.

Meg persze ott van:
A szeretet.
Vágyok is rá,
De nem is igen.

Időm sincs ekkor
Annak melegére:
Az likőr ölelésre,
Falat terebélyre.

És Istenem,
Még ha lehetőségek
Véges igenem
Félfa tehetőség;

S lényed néha
Lehetetlen szenvedély,
Mámoros téma;
Valahogy telelsz
Bennem.

Súgsz, hogy itt vagy:
Tudatlanok tudásával
Fújsz, hogy ima
Fukartalan szivárogjon.

És én így teszek.
Tudom, tán meg sem
Érdemlem, mélyen kérlek
Téged, hogy segíts
Velem.

2016. 04. 14.