Állvány előtt maszatos lányka,
Bőszen túr a hajába.
Majd vászont feszít rája.
S kelléket ráhelyezi a palettára

Egy halvány folt a vásznon
S egy újabb ecsetvonás.
És egy hatalmas kiáltás! Nem tudom,
Ezer annyi dühvel rótt csík feszít

Távolból nézve valami meg bújik
Hát az erdőnek görcsös tája.
Gyertyafény a fél homályba.
Egy ember ki hajlottan állott.

Ki a sötétség tükrében mélán bámul.
De a gyertya az erdő közepén?
A dehogy mondván magányának.
Ködbe burkolódzót a hold árnya

S íme ő már feladta
A rengetegben a szél ringatja
Testtét a hold világítja
Az ecsetvonás ezt mutatja.
Olaszfalu.2017.Február.27

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…