B. Mester Éva

 

Táskába zárom

 

Nővéreimtől kinőtt ruhát kaptam,

a bátyáimtól iskolaszereket.

Az első új táskát már magamnak vettem,

korrepetáltam kisebb gyerekeket.

 

Most is megvan, betonból készült,

ebben gyűjtögetem az életemet.

Néha nehéz, de kibírt eddig bármit,

biztosan tartja most is a kezemet.

 

Belefér a tavasz, a böjti szelek,

a vers, a boldog pillanatok,

az elvetélt, vagy szárba szökkent,

lényemből sarjadó gondolatok.

 

Beleférnek a kiszáradt tó törött tükrén

vergődő árnyak, a sziszegő szótagok,

örökös sajgással, a fantom fájdalmú

levágott szárnyak, megcsúfolt végtagok.

 

 

Stabil vagyok. S ha nehéznek érzem

amit a sors a táskámba rakott,

lelkem bugyraiból az égre hajítok

két marék jéggé vált csillagot.

 

  1. március 14.

 

B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két…