Arany Jánosra emlékezünk

Egyáltalában, miért vagyunk depressziósok
Miért verjük mellünket naphosszat
Miért átkozzuk múltunkat, mikor felkel a nap
Miért áztatjuk egyre könnycsatornáink
Mikor megbuknak országos terveink s ábrándjaink
Tán szószóló nélkül maradt nemzetünk
Vagy úgy érezzük a világ összefogott ellenünk
Pedig ha lapozgatom történelmünk lapjait
Számtalan piros betüs ünnep jelzi napjait
S micsoda nagyszerü eseményekkel büszkélkedhetünk
Századokon át a hájas európát kellett védelmeznünk
Nem voltunk egyedül, az Isten mindig fogta a kezünk
A küzdelmekért, s áldozatokért mit kaptunk jutalmul,
Mérhetetlen kincset érő óriások születtek kárpótlásul
A nemzet virágos kertjében jött közénk Arany János
A legnagyobb csillagként száguldott, mint irodalmi táltos
Az ég boltozatáról lelopták a szerencsés magyaroknak
Azóta fennt a magasban egy csillaggal kevesebb maradt
Csendes,s mértéktartó volt:nem mert élni, mert élni akart
Kezében zsoltároskönyvvel, melyet fodormentalevél takart
Azért csodálkoztak mikor Montgomery diszpolgára lett
A Welszi Bárdokat nem olvasták,mivel nem ismeték nyelvünket
Lirája,s epikája a meggyötört magyar lelkületet megmintázta
Életet lehelni a haldokló nemzetbe,hisz ez volt szivünk vágya
A szigeti fák hűsitő s frissitő árnyékában
Talán látta jövőképünk szendergő álmában
Utolérhetetlen gazdag szókincs volt zsákjában
Mely a legmagasabbra emelte a költészet világában
Törpe uniós politikusok rágalom-tüzében
Arany-kötet lehet a fegyver a magyarság kezében
Depresszió helyett büszkeség övezze napjaink
S meritsünk soraiból hitet s bátorságot

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…