Jégarckép

A költő önarcképe rímekbe szedett.
A szobrász fából faragja, és
bronzba önti az idő ráncait.
A festő vásznán szivárványba
borul az arcod, a zene szárnyán
húrok közt kanyarog.
Belém ivódott a jégarcképed.
Szilánkjai hűvösen hevernek,
ha csikorogva tapossuk emlékét
a megfakult közegnek.