Beülök az autóba. Megigazítom az ülést, utána a tükröket. Már a torkomban érzem a szívem, rémületbe esek, halálfélelmet érzek. Indulnom kell. Igen, de van valami erő, ami visszatart és arra ösztökél, hogy ne induljak, hanem inkább futamodjak meg és ugorjak ki az autóból. Mégis sikerül legyőznöm ezt a negatív buzdítást. Összeszedem minden bátorságom és elindulok. Nagyon óvatosan, lassan megyek. Rettentően izgulok, a robbanásig feszült a hangulat. Erőt véve magamon vezetek tovább. Egy alagutat látok közeledni. Tessék? Közeledik felém egy alagút? Vagy inkább én közelítek felé? Mi történik itt?
Egy pillanat és már bent is vagyok. Feketeség. Szép fokozatosan eltűnik a kezdeti sötétség, lassanként minden kitisztul. Csönd van, béke honol mindenütt. Nem sötétséget érzékelek már, hanem egy gyönyörű, elragadó, bájos mezei rét tárul a szemem elé. Integetnek felém a szebbnél szebb szarkalábak, búzavirágok, koronafürtök. A pipacs már szinte megszólalni készül, a réti imola is mosolyog, bűbájos virágával integet felém a bíboros kosbor. Hívnak és szinte megszólítanak, hogy menjek egyre közelebb és közelebb. Igen, megteszem, amit kérnek. Megillatozom őket és érzem, hogy ők értem születtek ebbe a világba. Leheveredek a fűbe és hagyom, hadd ragadjon magával a csodálatos illatfelhő. Hirtelen hangokra leszek figyelmes. Apró, csodaszép, bájos kis lények, elementálok közelednek felém. Ők is beszélnek hozzám, megsimogatnak, jól érzem magam a társaságukban. Itt minden mesébe illő, minden tökéletes, minden kápráztató és minden varázslatos…
Hirtelen besötétül a vászon. Már nem a meghitt rétet látom, egy hatalmas ütést érzékelek. Fáj mindenem, mégis oly boldognak, könnyűnek érzem magam, mint még soha azelőtt. Képzeletben elbúcsúzok újdonsült barátaimtól, majd megígérem nekik, hogy sok-sok év múlva ismét meglátgatom őket. Vidáman rám mosolyognak és bíztatnak, hogy ők örökre itt várnak majd rám. Játszi könnyedséggel térek magamhoz, békés hangulatban, nyugalommal telve ébredek fel álmomból…

Cs. Rajnai Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Minden ember álma és vágya, mint maga a lélek egyszeri és…