Horváth László:
Végre rád találtam

1.Kétséget pattintó,
szikrázó esőben,
csak rád találtam,
eszményi képeket,
lopott csókot, ígéretet
hiába vártam.

2.Mert tudtuk, az első
pillanatban,
hogy szeretjük egymást,
de mi van abban?
Ne szólj most hozzám,
és ne gondolj rosszat!

3.Csak húzz közel, hogy
Úgy maradjak.
Adj csókot és szerető
szívembe szertelen
képekkel és magammal,
összezárlak.

4.Mert rebbenő pillád,
a hajnali fényben is
igazat mondón szuszog.
Tovább!
S már nem marad más,
mint a kéretlen vallomás.

5.Könnyelműn mondom,
de ezernyi módon, hogy
csak rád vártam.
Ne engedj el és én,
nem engedlek, mert
végre rád találtam.

6.A végtelen tengerbe,
hűvösen s hidegen
megmerítkeztem,
innen tudom, hogy nem
álom, s ami van, már
egyre jobban várom.

7.Téged megőrizni, megbecsülni,
minden vágyam.
Talán nem fogok hazudni,
de őszintén szeretni, óvni,
és védeni, nagyokat veszekedni,
s ez csak még lesz, mint a többi…

8.Mert a valónak tükrében,
bú s bánat ne érjen, tőlem
is se csak bárgyú imádat,
rájöhetnénk végre, hogy a
gátnak már vége.
S a folyó már kiáradt.

9.A folyó a mi szívünk és szent
szerelmünk, szenvtelen és
elutasító, zabolázatlan,
verhetetlen, izgága és
kegyetlen. Sugárzó szemed
ad neki hitet s az enyém erőt.

10.A hitünk velünk lesz,
mikor alkonyodik, s a
hosszú délután, lassan
unokatáncra csendesedik.
Akkor tudjuk majd biztosan,
hogy andalgó dalokban,
s kegyetlen valóban
mi megmaradtunk.

Horváth László az Irodalmi Rádió szerzője. Horváth László vagyok, és szeretettel köszöntöm a kedves Olvasóm! Azt hiszem, kellene…