Lelkem hűvös szegletében
Meghúzódom én
Összebarátkoztam a reménnyel
Kezet nyújtott felém.

Kikristályosodott a belső én zenéje
S akkordok szöknek át a zongorán
Hallom ám, mily ármányok
Próbálnak közel férkőzni hozzám.
Nosztalgiázó gondolatok fészkelődnek
Vonzó társaságnak talál
El akar ragadni a sötétségtől
S többé nem kísértenek éjszakák.

A pillanat, ami felébred
Fénnyé válik a fénytelen
Megtanítja szeretni a rosszat
S képesnek lenni arra, mi képtelen.

Ólomlábakon jár még az idő
Mégis annyira szalad a világ
Nem vagyok féltékeny a napfényre
S hirtelen hibátlan lett a hibám.
Nincs többé szörnyű véget érő komédia
Megbocsájtanak a virágok
Melyeket letéptem, eldobtam
Ne csak a szirmok legyenek barátok.
Akkor, mint holtakkal hintett csatatér
S sírtam sokszor a mosolyom mögött
De még gyönyörűbb a szép
S megbocsájtok annak is, ki fellökött.

Lelkem hűvös szegletéből
Arrébb állok én
Szót fogadtam a reménynek
S kezem nyújtom felé.


 

Kaló Noémi az Irodalmi Rádió szerzője. Kaló Noéminek hívnak. Egész kicsi korom óta érdekel maga a költészet világa,…