S mostanában színes tinták
Jobban kifejezik bennem gyűlő
Vihar őrült, bivaly sírját;
Minthogy szavak bűvöletében hűlő
Eredmény szülessen: Tisztán.

Még mindig keresem önmagamat:
Annyit találok belőle, s mégis!
Csupán kapálódzok, karmolászok
Hogy vörös, egyre mélyebb égi
Sorsom sebhelyeit örvendem alattam.

Dicsfény nincs körülöttem, pusztán
A Sötétség — nemcsak én
De anyám szerint is, hát:
Aminek tartom önmagamért;
A jókat elpusztítva hálátlanság
Hiány-nélküliségért.

S mindez oly sután hangzik,
Tűnik, hallik és érzik:
Viszont néha a látomás;
A kéjes hallucinálás
Igaz is.
Őszavai megteszik.
Azt. A vérit.
Mindig is.

2017. 03. 12.

Gregorecz Noémi az Irodalmi Rádió szerzője.  Hogy ki vagyok én? Rettentően sokat gondolkoztam azon, miképp jellemezhetném magamat jelen…