Sorban állok,
körbenézek,
ideges tekinteteket
villanni érzek.
Türelmetlenségek
egymásnak feszülnek,
farkasszemet néznek,
ugrásra készek.
A várakozó
letöltendő idejét
büntetésként élve,
helyét tigrisként
keserűen védve,
áll fáradtan,
s csak azt látja,
mintha nem előre
menne, csak hátra.
A többi sor bezzeg
nézd, milyen gyorsan megy.
Lám peches volta
most is igazolva.
Pedig ő fáradt
és tényleg ezer a dolga.
Míg ezt figyelem,
zsebemből könyvem
kiveszem,
hol is tartottam, fellapozom,
jelentem, én már máshol
kalandozom.