Akai Katalin

              Véres macskakövek

Futott a lány a véres utcán,

barna haja utána lebbent,

varkocsa indulót vert a hátán,

szakadt cipője a kabát zsebben.

                Véres macskakövek halálról mesélnek

Őzike szemével körül nézegetett,

csak tank ne jöjjön, rebegte csendesen.

Rongyos harisnyáján kinézett lábujja,

hogyan jut majd haza? A Teremtő tudja.

               Véres macskakövek halálról mesélnek.

Tegnap még boldog volt! Beálltak a sorba.

Zászlókat lengettek, noha nem is tudta

hová megy a tömeg, s miről szól a nóta.

Mindenki testvér volt, együtt énekeltek.

               Véres macskakövek halálról mesélnek.

Azután jöttek, csak úgy dübörögtek!

A tankok az utcán, és ők menekültek.

Régi ház pincéje, pókháló nyaldosta,

várta hogy elmúljon a fegyverek hangja.

              Véres macskakövek halálról mesélnek.

Most rohan hogy innen, végre haza érjen.

Rossz arcú emberek útját állják bőszen:

Szép kislány velünk jössz, bevallod a vétked.

Halottak az utcán szanaszét hevernek.

                Véres macskakövek halálról mesélnek.

Amikor már éppen elhurcolnák a lányt,

egy szőke katona mellette kiállt.

Vérpatak csordogált macskakövek között,

szerelem született hullahegyek mögött.

                Véres macskakövek Életről mesélnek.

Budapest 1988.01.11.

Akai Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. Nagyné Akai Katalin vagyok, a vizek városában, Tatán élek Férjemmel. Mátészalkán születtem…