Tudom, mint gondtalan gyermek,
Kezében színes szélkerékkel,
Csak pörgök, forgok és szaladok,
Miközben Te csitítasz szelíden.
Megragadsz, s kalitkámat becsukod.

Feszíteném rajta a lomha zárat,
Tömlöcben élni nem, nem tudok,
Bár érzem, Te rendelt őrömként
Visszalöknél, mint választott rabot.

Ám én sirályként repülnék, suhannék
A gazdag, nagy vizek fölött
Veled, mégis egymagam.

Mint sérült madár a lét
És a sír között.

Ehm János az Irodalmi Rádió szerzője. A gyönyörű Salgó hegy lábainál ébredtem e világra 1956 őszén, nehéz időszakban.…