Posted by
Posted in

Esti dal

Vöröslő horizontról a nap még visszanéz. Csönd üli meg a tájat, oly szép az este, Ott fenn az égen, még néhány kecses fecske, Rovart gyűjt, a sok fióka bizony enni kér! Az est, mint lágy takaró, fedi be a tájat, Csak a szél susog a kerti fák között, Gondolati szárnyon, vajon, hova költözött, Szabad lelkem? […]

Posted by
Posted in

A reggeli

Reggelizett. Egyedül ült az asztalnál, mint általában. Abált szalonnát evett kaláccsal és erős paprikával.Szerette a kalácsot. Így ünnep után kicsit megpirítva a szalonnával isteni. Vágott egy falatot a szalonnából, tépett a kalácsból és nagyot harapott az erős paprikába. Érezte, ahogy a szájában eloszlik az erős íz! Imádta ezt az érzést. A gyomra biztos, hogy nem […]

Posted by
Posted in

Furcsa világ…

Furcsa ez a világ amelyben élünk A hatalom, a pénz a legfontosabb. Mindentől és mindenkitől félünk Agymosógép ma a legszorgosabb. Van-e valami ami még a tiéd? Nem máséval, másért robotolsz? Sok az éhes száj,és durva a pribék S már az sem tiéd, amire gondolsz. Érzed, elvesznek tőled mindent Mert az agymosás az új ideológia. Semmivé […]

Posted by
Posted in

Emlékek hullámhosszán

Szférák zenéje körbe lengi éned Csodás dallam, mi mindig hallható Szerelem zsoltárát, ha dúdolod, érzed A sors szimfónia, olyan mámorító. Fedetlen szív és cseppnyi mosoly Mely a kirakatból rád visszatekint Kincsek sora és a tétel komoly S a remény is csalfán visszaint. A tavaszi fény mi csendben átölel Mert belső hangod újra zenél Várod, hogy […]

Posted by
Posted in

Galaxisokon át

Földönkívüli voltam, vagyok, leszek A csillagok gyermeke, ki ide született. Egyszer, remélem, visszatérhetek oda Hol vár már rám a csodás harmónia. Ha testem itt hagyom, hiányzik majd a Föld Bár néhányszor a sorsom meggyötört. De él bennem gyönyörű emlékek sora, Meg a mennyország és pokol paradoxona. A hitem. Nem vallásos. De az enyém. A világot […]

Posted by
Posted in

Itt élek én…

Itt élek én az ég alatt Vágyom azt, mit nem szabad Hulló csillag álmokat. Csend mutat csak új utat Fény szitál a ködön át Mit megélsz, nálad marad Emlékével élsz tovább. Napok, percek szaladnak Törtető kis csenevész Kósza álmok tűnnek el Sorsod az a jó “zenész” A szép életről énekel. Zaj-gazos a lételem A csend […]

Posted by
Posted in

Bízni….komolyan

Magányos lesz-e a feltámadás? Vagy símán megsemmisít a végzet. Fenséges, fényárban tűnő képzelet. Csak messzeségben ringató álmodás Megrázó szavak a búcsúzó szavak A látóhatáron, nincs jele még Hogy új születés serked, olyan rég Súgja ezt lelked, hitetlen agyadnak. Nem tudod mit hoz a kétes jövő Az ember ilyenkor csak álmokat sző Bízni szeretne benne, komolyan […]

Posted by
Posted in

Az őrző /”Lelkiismeret”

Pétert éjjeli álmából egy furcsa érzés ébresztette fel. Valaki ül mellette az ágyon! Szíve hevesebben vert mint szokott. Lassan, óvatosan nyitotta ki a szemét, hirtelen megállt benne a levegő! Valóban. Egy hófehér fényes alak ült az ágya szélén és rámosolygott. Óvatosan nyúlt felé, próbálta megérinteni, de keze, csak a paplan huzatát érezte. Pedig ott volt […]

Posted by
Posted in

Lányok a vásznon

Lányok a vásznon   Rita Csinos fekete mini ruhájában, vállára vetett púderrózsaszínű stólával állt a kiállító terem közepén, és éppen Munkácsy Mihály  „Az első könnyek” című 95×70-es méretű pasztellképének keletkezési körülményeit ismertette: „Munkácsy nyaranta szeretett esettanulmányokat készíteni a Luxemburg területén lévő colpachi kastély kertjében – mely kastély a hozzá tartozó romantikus kerttel a felesége örökségeképpen […]

Posted by
Posted in

kortárs boszorkák átkaikat szórják

Itt kortárs boszorkák átkait látja. Csak akkor olvassa, ha borzongni vágyna! Rágja meg a kábeleidet visìtva a szomszédgyerek! Nyálazza be képernyôdet a nyalka tarkakutya! Lájkoljon néha a varacskos béka! Álljon le a hifid, aztan meg a vifid! Vijjogjon az ájfonod, ha a hajad befonod! Ha nincs védelmi rendszere, mi ettôl Önt megvédje, azt a boszik […]