Pétert éjjeli álmából egy furcsa érzés ébresztette fel. Valaki ül mellette az ágyon! Szíve hevesebben vert mint szokott. Lassan, óvatosan nyitotta ki a szemét, hirtelen megállt benne a levegő! Valóban. Egy hófehér fényes alak ült az ágya szélén és rámosolygott. Óvatosan nyúlt felé, próbálta megérinteni, de keze, csak a paplan huzatát érezte. Pedig ott volt az a valami vagy valaki és mosolygott! Talán egy angyal lehet – gondolta magában, de ahogy jobban megnézte, nem volt szárnya! Angyal, szárny nélkül? Az nem lehet! Lehet, hogy csak az álom játszik velem, mint már annyiszor. Próbált felülni, de a fényes alak mutatta, maradjon csak fekve, így jó! Végre összeszedte a bátorságát. Érezte, tudta, hogy nem akarják bántani. Megkérdezte, de inkább suttogva, mint hangosan:- Ki vagy te és mit akarsz tőlem? – közben az agya járt, szinte hallotta ahogy csikorognak az agykerekek. Még jóformán el sem hangzott a kérdés, már az agyában érezte a választ! Hallotta, de a fényes alak szája meg sem mozdult, csak mosolygott továbbra is.
– Én a te őrződ vagyok és egyben a lelkiismereted is. Én nem vagyok angyal, csak egy – ahogy ti fogalmaznátok – magasabb létsíkon tartózkodó szellemi lény! Így megfelel és érthető a magyarázat?

– Rendben!…. Értem!….. De mit akarsz tőlem? – valószínű álmodom, gondolta , ilyen a valóságban nincs,….. nem lehet!
– Semmit nem akarok! Csak látom, vergődsz. Nem találod a helyed! Nem az vagy aki voltál, az a kiegyensúlyzott ember akit megszoktam, aki mindig tudta mit akar, aki tele volt szeretettel. De most, mintha nem is te lennél! Összekuszálódott érzelmek, csalódottság, válság minden területen. Tudom nincs akivel beszélgess erről, hát eljöttem! Itt vagyok, mondd el, hogy mi az ami bánt, valószínű meg fogsz nyugodni. Nem ígérem, hogy segítek, mert nem lehet, nem tudok, hiszen a gondjaidat magadnak kell megoldani, de meghallgatlak! Szerintem ez is egy nagy dolog, ha az ember kiöntheti szíve bánatát! Na csapjunk bele, mert nagyon halad az idő és nemsokára nekem is mennem kell! Nincs dolgom, hiszen te vagy az, de nappal nem jelenhetek meg! Tudod nekünk is vannak szabályaink! Hallgatlak! Mi a baj?

Péter csak feküdt és gondolkodott. Mit mondhatna? Hiszen megmondta a “lelkiismeret”, hogy nem tud segíteni! Akkor minek van itt? Meghallgatni? Ha jól figyelt, mindent tud! Akkor meg minek a felesleges szócséplés?
– Hallom a gondolataidat is – mondta a “lelkiismeret” – ha nem akarod kimondani, csak gondold végig és én meghallom! Mi tudod így kommunikálunk, de ti emberek, ezt oly kevésszer halljátok meg! Elbódít benneteket az anyagi világ fénye, pompája. Míg éltek csak a pénzt, a vagyont, a gazdagságot hajkurásszátok. Mindent meg is tennétek ezért, még akár az életetek árán is! De megéri? Hiszen nem viheted a fejed alatt tovább, a magasabb létsíkodra, ha elhagyod a földi porhüvelyed! De nem akarok neked prédikálni, hiszen már annyiszor megfordult ez a gondolat a te fejedben is.
– Mit akarsz hát hallani – kérdezte Péter, a gondolataira fokuszálva – azt, hogy az érzelmi válság elütött? Nem tudom mit csináljak? Ilyen helyzetben még nem voltam! Álmodtam egy szépet, ami összecsengett azzal, hogy jósoltak nekem. Nem volt igaz, vagy nem értettem meg a jóslatot, vagy csak rossz lóra tettem, de most nem tudok szabadulni! Bennem él az álom és……és naponta látom ….de így szabadulni nem tudok! Mindenütt csak az üresség, a hiány érzése…….a vágyakozás valami után….ami soha nem lehet a tiéd….közben az idő rohan, mintha kergetnék!

– De hiszen az idő nem létezik – jött a válasz hirtelen – bocsánat, elfelejtettem, hogy ti emberek ezt másképp élitek meg. De ha majd elhagyod ezt a porhüvelyt, amiben most a “lelked” – ti így nevezitek – valójában a szellemed lakik – te is másképp fogod látni! Itt a magasabb létsíkon, már nincs értelme az időnek! Nem létezik! Na, de ne szaladjunk ennyire előre! …..Tudom miről beszélsz, hisz itt vagyok veled szinte állandóan és nézem ahogy önmagad rágod! De miért? Ne akard mindig meggyőzni az embereket, hogy benned végtelen a szeretet! Ebben az anyagi világban, ez nem elfogadott trend! Hiszen annyiszor megjártad már! Még mindig meg akarsz felelni valakinek, vagy valakiknek, aki, akik tudomást sem vesznek rólad! Tudom, hogy rosszul döntenek veled kapcsolatban, de tudod ilyen az élet, amihez annyira ragaszkodtál annak idején itt a szellemi síkon! Be akartad bizonyítani, hogy másképp is lehet….de azt hiszem már magad is látod…..na szóval nem úgy mennek a dolgok, ahogy ti emberek elképzelitek! Nagyon magas rezgésszámon pörögsz azóta, hogy felvilágosítottak előző életeidről! Csak nincs rá fogadókészség! Ugye érted miről beszélek! Túl kevesen vagytok akiket nem érdekel az anyagi világ! Akik spirituális szinten szeretnének létezni! Na itt van a probléma! Nem értik az emberek,hiszen nem a te utadat járják, nem a te fejeddel gondolkodnak, nem olvassák azokat a könyveket amiket te és nem mélyednek el az ismeretlen dolgokban mint te. De attól ők még jó emberek, hogy mást akarnak!…..Egyszer talán majd ők is rájönnek erre!

– De miért mindig velem történik ilyen dolog? Ennyire silány ember vagyok, hogy engem nem lehet szeretni? Úgy néznek át rajtam, mint egy pohár vízen és ez nekem rossz! Valamikor rengeteg barátom volt, de ahogy nem lettem fontos a számukra, úgy morzsolódtak le! Ma már egy kezemen meg tudom számolni a barátaim számát! Persze vannak olyanok is, akik a barátság álcája mellett csupán csak azt látják bennem, hogy kihasználható vagyok, segíteni akarok! Még szerencse, hogy ezeknél olyan hamar lehullik az álarc, így nagyobb veszteség nem ér! De miért van ez így?

– Tudod – érkezett a válasz az agyába – mindig olyan szekér után kapaszkodsz, ami nem is akart soha felvenni! De te ezt nem akarod megérteni! Pedig jó lenne, ha végre felfognád, mert így nem tudod teljesíteni azt, amit a sors neked rendelt! Ismered a feladatodat! Tudod és érted minden betűjét! Akkor minek foglalkozol ilyen apró dolgokkal mint…. itt egy pillanatra abbahagyta a “lelkiismeret”, mintha gondolkodna azon, hogyan is fejezze ki magát! Majd így folytatta – számodra annyira fontos a testiség, vagy csak csupán az érzelmek a fontosak, esetleg a kettő együtt?

Péter elgondolkodott! Valóban ez a kérdés eddig fel sem merült benne. Hiszen csak szerelmes. Egy fényképbe, amiről nem tud semmit, aki rajta van, arról még annyit sem! Nem, nem igazán a testiség a fontos, inkább a lelki vonzalom! Az érzelem az igazán a fontos, persze a többi lehet, hogy jönne magától. De ez lényegtelen! Hosszan töprengett.Az összes lehetőséget végig játszotta agya tekervényein, de csak nem akart kijönni a felelet.

– Igen! Értem a gondolatmenetedet. – mondta a szüntelen mosolygó “lelkiismeret” – értem! Belehabarodtál egy hölgybe, akiről igazából nem tudsz semmit! Hát ez jó! Mégis mire gondoltál? Ő tud rólad bármit is? Tudom, hogy kitárulkoztál, de ez hova vezetett? Megijedtek tőled? Valószínű! Aki ennyire őszinte az elvárja másoktól is, hogy azok legyenek. Pedig a kicsi apró titkok azok, amik serkentik az embert a tovább élésre. Mindenkinek vannak féltett belső titkai, amiket csak azért nem mondanak el, hogy ne bántsák meg a másikat! Erre még nem gondoltál? Hiszen egy elmesélt történet, ha nem megfelelő időben és helyen tálalják……okozhat félreértéseket. Akkor meg hova jutottál a nagy őszinteséggel?…… Ja, persze a bizalom! Igen! Az fontos!….. De vajon ez azt jelenti, hogy minden titkodat meg kell osztani másokkal? Szerintem nem! Hiszen, éppen az apró, pici titkaid tesznek emberré! Mutatják meg neked, hogyan alakítsd a jövődet. A múltból áthozott tévedéseid pedig meggátolják, hogy ugyanazokat ismét elkövesd! Ha figyelsz a belső énedre és meghallod a figyelmeztető szavaimat! De ha oda sem figyelsz? …….Nos itt tartunk most!……Nyalogatod a sebeidet, amik igazából nem is sebek………Csak meg nem valósult álmok!……De, tudod….

– Nincs de! Érted? Nincs de! – vágott közbe Péter, most már dühösen! Mit akar ez a fényes figura tőlem! Kioktat, mint egy gyereket! Nem vagyok gyerek és ő nem a tanárom! Mit tud ez az életről? Hiszen csak egy szellem! Leereszkedett a lila köd! Nem is gondolt arra, hogy a másik, ott mellette minden gondolatát érti, hallja.

– Igen! Valóban egy szellem vagyok, de még nem akartam újjászületni, így feladatul kaptam, hogy őrizzelek. Mit mondjak? Azt hiszem nem tudtam mit vállaltam! De majd megoldjuk valahogy. Tudom nem vagy már gyerek, de olyan gyerekesen viselkedsz! Mire jó ez? Én itt szépen megpróbállak rávezetni a helyes útra, de te, csak fújod a magadét! ……Nem arról szól a világ, hogy…..ha elhangzik egy jóslat, az egy óra múlva bekövetkezik! Van olyan is, de annak általában rossz vége van! …..Meg a jóslatokat is lehet többféleképpen értelmezni!…….Biztos, hogy vár rád valaki majd az utadon, akit neked rendelt az élet!….Vagy ha nem, akkor nem is volt ilyen! …..De ez csak később derül ki!….Legyél türelmes! Ne kapkodj! Főleg ne akarj másokat is kapkodásra bírni! Az életben vannak olyan dolgok, amik komoly döntéseket igényelnek!…Dönts hát te is komolyan! Hiszen a döntés joga és ódiuma a tiéd! Csak is a tiéd!…..Vizsgáld meg a legapróbb fűszálat is az utad mentén és ha minden a legnagyobb rendben, hozd meg a döntést! De ne egyoldalúan!….. Hiszen ha adsz, elvársz! De tisztáztad előtte, hogy adhatsz-e? Vagy ha adsz, önzetlenül és elvárás nélkül adj! Legyen az egy apróság, vagy egy végtelen szerelem! Egyre megy!…..Bizony itt a kulcsszó az önzetlenség! Minél több szeretetet adsz annál több hullik vissza rád!…..De ha érdekből szeretsz, hogy téged is szeressenek….az nem fog működni! De még egy gondolat: a szeretet sok mindent képes megoldani, talán a folyó, amely visszafelé folyik medrében is képes a helyes irányba fordulni! Remélem érted, mit is akartam kifejezni!

Péter agya, mint egy méhkaptár! Hogy lehet, hogy ő, aki eddig mindent apróra végig gondolt, ezt az egy aprócska szót: önzetlenség, figyelembe sem vette. Pedig mennyit olvasott már róla! Hiszen a szeretetet, a szerelmet, kikényszeríteni nem lehet! A szeretet mindenek feletti érzés. De kényszerre nem működik! Istenem – de ostoba vagyok – gondolta – végtelenül ostoba.

– Látom már kapiskálod a dolgokat – mosolygott továbbra is a “lelkiismeret – örülök, ha segíthettem. De ne feledd, a döntés a tiéd! Ha jól csinálod, hidd el mindkettőnknek könnyebb lesz!…..Mennem kell, mert mindjárt virrad! Ha figyelsz rám, vagy szólítasz a belső képernyődön, eljövök, ha akarsz beszélgetni. Okos ember vagy, megoldod a problémádat! Most már biztosan sikerül!

Péter még mondani akart valamit, de a fényes alak, lassan szétfoszlott a levegőben.

Valaki rázta a vállát. Erre ébredt.A feje zúgott, mint egy magvdult méhes! Nagy nehezen kinyitotta a szemét. A párja volt az.
– Ébredj már fel az istenért! Rosszat álmodtál? A másik szobában is hallottam, hogy nyögsz, vergődsz! Még kiabáltál is, de érteni nem lehetett , hogy mit! Van valami baj?

– Nem, nincs- válaszolta Péter. Elmosolyodott. – Most már nincs! Tényleg!

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…