Tigris és idomár

Kölyök voltam, gyönge csöppség,
anyám védett, erejével táplált.
Elmúlt a hó, olvadt a jég,
apám szívét tőr vájta át.

Ketrecbe tettek, vasrácsok közé,
hol bejut a fény, tárt asztal vár.
Tanít az ostor, nevel ügyessé,
hogy ne féljek átbújni tüzes karikán.

Nem vágyom a vért, altat a sötét,
tisztán vár fekhely a műsorszám után.
Nevelőm a barátom: emberi ivadék.
Az leszek én is: büszke civilizált.

(Budapest – Angyalföld, 2011. október)


Tátogó halak - fotó: Nedev Ágota

Tátogó halak. Fotó és origami: Nedev Ágota, Calendula Fotográfia

Tátogó halak

In memoriam Pilinszky János.

Tátogó halak verdesik egymást,
küzdenek, mozognak, nyelik a sárt.
Feszülnek egymásnak, tajtékzik a hab,
gúnyosan kavarog a vízben e maszk.
Az apróbbak fulladnak, nem enged a vár,
küzd a nagyobbja, hogy ő legyen a király.
Magával harcol, nyüzsög csak a had,
pedig a hálóban kár az indulat.

(2011. július 1.)


Tüzes lányka

Tűzön gázló éji lányka
Fodra suhan, sarka pattan
Árokparti szirmok tánca
Csillagok közt hív a bálba

Tűzbe lépő szeles lányka
Termek éke, szép virága
Gyertyák táncos víg játéka
Szemében izzó fény parázsa

Tüzes szárnyú angyal lányka
Kérők vágya, vágyak átka
Haján ragyogó fény sugára
Nem találhat méltó párra

Tűzben hevült árva lányka
Karcsú fodra, szíve fátyla
Nem találhat méltó párra
Sosem szűnő titkos gyásza

(Budapest – Krisztinaváros, 2016.12.18.)


Lacrimæ rerum

A dolgoknak, tárgyaknak, mindennek vannak könnyei. – Vergilius

Száraz eső hint szikkadt földeket.
Rügyek fakón a jövőből révednek.
Habok kapartak évekig szirteket.
Angyalok hordanak kicsiny köveket.

Kalászok törnek, tengerik teremnek.
Habzó benzin patakban ölelget.
Szíjak simítnak, bakancsok kísérnek.
Angyalok facsarnak szitáló cseppeket.

Vasak hántanak mosolygó rögöket.
Ácsoló ujjak hajlítnak fedelet.
Csillagok ragyognak dicsérő éneket.
Angyalok emelnek parányi lelkeket.

(Budapest, Kisbér, 2014.09.25.)