Tisztelt P. Sándor,
az arcom most lángol,
miközben Önnek írok,
csak pirulni bírok.
ugyanis megtettem
könnyelmûségemben,
bizony hozzányúltam,
vele játszadoztam.
tudja, a szent fával.
naná, hát nem mással.
húrokat is pengettem,
örömökről merengtem,
(közben halkan nevettem)
észre aztán később vettem,
Ön épp ettől intett engem.
lenne most egy kérdésem,
ha ezzel Önt nem sértem,
mely témákat vallja
érdemesnek arra,
hogy a világ nagyja
értékesnek tartsa…
válaszára számÍtok,
vajon mit Ír, izgulok.
(a szent fára esküszöm,
csacska többé nem leszek,
billentyûmhöz akkor érek,
ha füle-farka van mesémnek)

Ui:
a 19. század költői című versét
e héten többen orrom elé tették,
ezzel engem arra ösztökéltek,
hogy uraságodtól jó tanácsot kérjek