Messzi ebeknek csaholása hallik,
Amott meg vonyít egy rókaverem,
Girhes gémeskút vénül roskadozva,
Megfáradt vizét itatná velem.

Falu templomának távoli tornya
Unottan elkongva búgja felém
Rég elfeledett tiszta üzenetét,
Mit bronz keszkenőben tálal elém.

Amit mesélne szomorú hangjával,
Talán a plébános se hallja már,
Fata morgana hű misztériumát
Tükörként fedi egy égi talár.

A poros út mentén bús csorda kószál,
Gazdája helyett gulyás vigyázza,
Hetyke bajszán az öhömnek örömét
Egy darabka főtt krumpli formázza.

A falunak alsó szélében áll egy
Kis vályogház, még kisebb ablakkal,
Öreg néném fáradtan könyököl ki
Évszázados, mély magyar gondokkal.

Alkonyon a csárda nádas teteje
Nyugvó nap árnyában szinte izzik,
Vadlovak, őstulkok zúgó moraja
Kunhalmoknak hegyén is áthallik.

Isten nyugágya, angyalok fekhelye.
Nem fárad el rajtad a vén vándor,
A végtelen azilum ki is tárul
Néki a szíki őszirózsáktól.

Óh, Te sivár föld, végestelen Alföld,
Hát ennyit tudsz megmutatni nekem?
Horizontod távoli vad szépsége
Így nem képes ölelkedni velem.

Nincs terajtad sem hegy, sem mély szakadék,
Nincs fenyő, szédítő sziklaperem.
Bár felneveltél, a bölcsőm nem voltál,
Hogyan is lehetnél Szépkedvesem!

Hogyan képzeled kezemet kezedben,
Mikor csillaghegyű szirtre vágyok,
Megismerni egy felhőkben virrasztó,
És ébredő végtelen világot.

Mikor a lankás hegyoldal bűvöl meg,
És csobogó forrásra vágy szívem,
Te mégis ostorok csattogásával
Kínálsz szerelmes légyottot nekem?

Átszőtted lelkem délibáb főzettel,
Szőke vizeddel szomjam itatod,
Elmémet ákáccal elbódítottad,
Hogy megcsodáljam csalkép nappalod!

Óh, Te sivár föld, végestelen Alföld,
Könnyekből szőtt tervedet átlátom…
A kedvesemmé lettél ellenemre!
S ellenemre hűségedet vágyom!

Ehm János az Irodalmi Rádió szerzője. A gyönyörű Salgó hegy lábainál ébredtem e világra 1956 őszén, nehéz időszakban.…