Posted by
Posted in

Szemben…a világgal

Előre megírt a sorsom? Ezt nem hihetem! Ha belenyugszom, érzem elfog a rettegés. Silány, akaratgyenge lenne az életem, és osztályrészemül jutna a feledés. ’Megváltoztathatatlan az élet rögös útja (kik dogmákban hisznek, szajkózzák ezt), vezeklés az élet, nem jutsz majd pokolra, ha imádkozva várod az égi kegyet!’ Feltámadás, vagy újjászületés ami hív? Ki érti, ki tudja, […]

Posted by
Posted in

A pillanat

B. Mester Éva   A pillanat   Feneketlen kutak szélén szédül egy pillanat. Horizont útjai mentén nem rohan, nem szalad.   Nem juthat a holnapig sem, tudja jól. Szomorú. Semmit gyászol az ölében, lelke a koszorú.   március 30.

Posted by
Posted in

Elégedetten

Látja a nyers Földet elbírja, emeli, aki görnyedt, a sárban, mocsokban vergődőt.   Látja még a vizet az örökléttel szenteltet, tisztára mossa a lelket.   Látja a levegőt, forgószéllel takarja be a vacogó vén kerítőt.   Égve a tűzben szívében hamvad el, s szárnyal, fény-lett hamuja.   Megújulás kopogtatja ajtaját szüntelen zörgeti vasalatát, létezés világítja […]

Posted by
Posted in

Felhőkről lekandikálni

Nekem minden szerelem örök és reménytelen. Belehalni szüntelen, istenem, hogy szeretem… Ámor nyillal cimborálni, föld felett lebegve járni, felhőkről lekandikálni, nem számÍt most jöhet bármi’ Látom magam szép szemében, ő is benne van enyémben, kezem kéri, adom, nézi, övé lenni vágyom, érzi. Mindegy meddig tart az álom, soha egy percét se bánom.