Realizáció szikrája mostanában többet
Kreál önmagából testemben: hogy
Egészen óriási nosztalgia közel
Éreztet önmagamat hevesen: most.

Most újra rám tört összes,
Amely remény körülötted
Csorgott, s cseppent mind el;
A Ködbe, a Semmibe fölülölelt.

Mert az, amely bennem
Uralkodott sokkal hatalmasabb
Volt, van s lesz veled,
Még ha számodra lélegzetem halaszthat.

Hisz ki vagy Te, s ki vagyok én?
— Valamiféle buta képzet, foltos
Fehér köddel megfeneklett, és
Szánalmasan röpködő érzet-torkos.

Elismerem, ezt teszem.
De mikor kéne ezért lemondanom?
Lemondani minden sós könny kerek
Földje megjárta után; Megrontóm
S egyben kedves
Megmentőm, hordóm?

2017. 03. 26.