Posted by
Posted in

Egy szellemesen megszerkesztett mese

Egyszer, egy veres pettyes gyermek fejbe vette, elmegy egy szeretett emberhez, s beletett rengeteg, eme egyed szerette eledelt  egy creelbe*. Ezekkel ment negyven percet, de egy teret szemelt, s letelepedett egy cseppet, nefelejcseket szedett, s nevetett. De elfelejtette, merre ment, mert elcsevegett egy rettenetes, fekete szerzettel, mely egyszerre megjelent. -Merre, merre te veres gyermek? Vereske […]

Posted by
Posted in

Szabadság,egyenlőség,testvériség

Szabadság,egyenlőség,testvériség Behúzódtam kuckóm árnyékos sarkába Váratlanul betört a tavasz a szobámba Levedlettem magamról téli pulóverem S izzadtságcseppek boritják ráncos tenyerem A Mátyáshegy csendesen szundikál Majd magába sziva a város porát kikandikál A budai hegyek téli szendergéséből S lassan zöldbe öltöző lágy öleléséből Kitárult a világ,kapui kinyiltak A tudós utitársak űrsétára hivnak Csak az első milliót […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szorul a hurok

Rózsa Iván: Szorul a hurok Szorul a hurok azon, ki épp soros: Legyen bár középkorú vagy koros. Bűnözők állnak egymással szemben: Míg Te ott állsz egyedül a Végtelenben… Budakalász, 2017. április 6.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Stadion-politika, avagy “1984” lehetséges újra-eljövetele

Rózsa Iván: Stadion-politika, avagy „1984” lehetséges újra-eljövetele (Negatív utópia) Volt egyszer Közép-Kelet-Európában egy banánköztársaság, melyet egy diktátorocska vezetett. Ennek a mini-diktátornak az volt a mániája, mivel valamilyen szinten maga is focizott, hogy stadionokat építtetett nyakra-főre, miközben a „népe” majd éhen döglött. Sőt, annyira beleszólt az országa labdarúgó életébe, hogy a tévéje (köztévé?) szinte minden héten […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Művészek és politikusok

Rózsa Iván: Művészek és politikusok Bosszú és szenvedés Volt egyszer egy kopasz kommunista diktátor, ismert nevén Rákosi Matyika, aki hosszú börtönévek után a Szovjetunióba került, majd a vesztes háború után Moszkvából visszatérve bosszút állt. Nagyon csúnya dolgokat művelt, de valamilyen szinten még valamennyire meg lehet őt érteni. A mostani, magukat fiatal demokratának tartó, valójában autokrata […]

Posted by
Posted in

Nádasi Katalin: Mesélő festmények (Szárencsev Károly: Kolostorudvar) – előadja: Csankó Zoltán

Nádasi Katalin: Mesélő festmények Kolostorudvar – Szárencsev Károly azonos című festménye nyomán A csönd udvara. Megfakult, sárga falában gyíkok laknak, elvénült, omló vakolatát, itt-ott fölkapaszkodó borostyán próbálja egyben tartani. Százszor javított fa kapujának szárnyából nagyokat harapott a korhadás. Bévül, a bejárat fölött, sok éve vak kandeláber mereng, régi idők lámpagyújtogatóira, s fényeire emlékezik. A kapu […]

Posted by
Posted in

Kovács Viktória: Hazámhoz – előadja: Csankó Zoltán

Kovács Viktória: Hazámhoz Taníts te ország, hogy hogyan kellene élni benned elvek nélkül! Amit egykor a levegő tisztaságának evidenciájával szívtunk magunkba- Miként hajítsuk egy mozdulattal a szemétbe, hogy felnőjünk. Taníts te ország, mond, hogy hogyan kellene ma megbízni benned! Menet közben írt nyári reguláid meg sem száradtak még a friss nyomatú papíron- Melyeket te jó […]

Posted by
Posted in

Boross Teréz Ilona: Szent István úti csendes szonett – előadja: Csankó Zoltán

Boross Teréz Ilona: Szent István úti csendes szonett a hideg téli estén haladtam a Szent István út havas közepén mellém szegődött a csend lágy szava a hóval belepett fákon zenélt fehér madár repült az út felett karcsú szárnyain szótlan suhogott reám nézett csillogó nagy szemmel kegyelem levegője susogott egy-egy otthonban szárnyai nyomán villanyt kapcsoltak az […]

Posted by
Posted in

Juhász Anikó: A hársfa Madonnája és a bakelitlemez – előadja: Csankó Zoltán

Juhász Anikó: A hársfa Madonnája és a bakelitlemez A lányom szeméből feltekint rám az anyám is. S mintha kagylókból ömölne ki, felém hullámzik és mégis távol marad az a zöld fóliával védett tenger. Az asztalon evőeszközök; kés, villa s egy dugóhúzó a szellem palackjához, már csak a barlang hiányzik a meséhez nekünk… a palack öblös […]

Posted by
Posted in

Tóbiás Zsuzsanna: Egy vagy velem – előadja: Csankó Zoltán

Tóbiás Zsuzsanna: Egy vagy velem Mond, ki fogja majd a kezem, Ki emel fel, ha elesem. Csak vagyok, Cél nélkül, értelmetlenül. Változz meg, mondják, De ugyan minek. Ilyen vagyok, ilyen leszek, Így hagyom itt a földi létet. Öltözni mindig, Mindenki előtt másképp… Unom a sok öltözést-vetkőzést, A másoknak tetszelgést. Ha kellek,hát így kelljek. Ha nem,úgyis […]