B. Mester Éva: Magamba zárva

Birkózom csak a mai nappal.
Mellettem ébredt a pirkadat,
a délelőtt lomha, nem szalad,
fényévre ásít az alkonyat.

Rideg fehérré bénultak a színek,
nem csöpörögnek a jégcsapok,
lógó orral tavaszt sem várnak,
könnycseppjük lelkükre ráfagyott.

Ma nem lapozok a falinaptárban,
képébe vágom, vésem, hogy: NEM!
Járóbeteg, sápadt mondatok
nem kívánkoznak sehova sem.

A telefont sem veszem ma fel,
én nem leszek kedves senkihez.
Nem hozok senkiért áldozatot,
nem játszom leosztott meccseket.

Az óráról lesepert idő hallgat,
üresen pislog, semmit sem hozott.
Hitvány holnapok kapaszkodnának,
feljutni hozzám egyik sem tudott.

A lépcső ma csak lefelé vezet.
Káprázattá hullt a képzelet.
Gyémánt színű, szikrázó álom
a tegnapba fulladt, elveszett.