Kovács Viktória: Hazámhoz

Taníts te ország, hogy hogyan kellene élni benned elvek nélkül!
Amit egykor a levegő tisztaságának evidenciájával szívtunk magunkba-
Miként hajítsuk egy mozdulattal a szemétbe, hogy felnőjünk.

Taníts te ország, mond, hogy hogyan kellene ma megbízni benned!
Menet közben írt nyári reguláid meg sem száradtak még a friss nyomatú papíron-
Melyeket te jó előre a télre, tüzelődnek elteszel.

Taníts te ország, mutasd, milyen mélyre kell még szegjük fejünket!
Hogy a nehéz időkben könnyeinkből tengerszemmé fakadjon a jelentékeny remény-
S Isten szép mosolyával vigasztaljon, bő vize tükrében.