Edit Szabó : Napkelte
Kora  reggel hunyorog,
redőny résein napfény kuncsorog,
bebocsájtását kéri,
szobában új napot jelenti,
fénye keletről érkezik
kérve, engedjek neki,
az ágy kivet magából,
hiszen a Nap fénye elvarázsol,
élvezem ragyogását,
kérem a tavasz boldogságát,
fénye érinti bőrömet,
kíséri mindig éltemet,
gyermek vagyok,
hatalma átragyog,
nincsenek hétköznapok,
általa vagyok ki akarok.

Edit Szabó : Naplemente

Új időszámítás kezdete,
szürkeség borítja az eget,
fénylő napsugár búcsúzik,
hosszú éjszakára távolt int,
langyos még a levegő,
mégis tűnik szem elől,
falak ölelik testemet,
vajon börtönömben mit tegyek,
mesterséges fények villannak,
nappal átadja a hatalmat,
este jön sötét éjjellel,
meg lehet, most pihenni kell,
megfáradt test még nem akar
agyában még az ész ural,
gondolatok sora fejemben jár,
az éjszakai megnyugvás reám vár.

Bőcs,2017.04.04.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…