Rab Ferenc Levente: Szamuráj

Feszült figyelem az arcodon,
A szemeid a távolba néznek.
Úgy döntöttél, véget ér most
Számodra az élet.

Megmarkolod a tőrt…
Jéghideg acélján napsugár törik meg.
Megfeszülnek az izmaid,
Az agyad parancsol: Tedd meg!

Megmarkolod a tőrt…
egy kiáltás sem tör
Ki belőled, mikor húsodba vájsz,
Kiontod a véred.

Bíborként folyik el belőled az élet…